Tegnap délután miközben épp tisztába tettem kicsi lányomat, s ő ügyet sem vetve rám , időnként kacarászva boldogan szövegelt a kis cérnahangján - mert nálunk is beindult már az egésznapos levegővétel nélküli csicsergés:) 

Zitti tudta, hogy a hangja milyen hatással van rám. Ez a minden anyuka által ismert "legveszélyesebb fajta", az azonnal-megzabálom-az-egész-gyereket-úgy-ahogy-van típusú volt.

Persze nekem semmi nem volt elég: miközben olvadoztam, még megkértem, hogy mondja azt, hogy "nyuszi". Ezt a szót olyan édesen ejti ki, hogy amikor meghallom, tényleg végem van. Valahogy úgy mondja, hogy "nnousszi"

Persze a kisasszony rafinált is, nemcsak imádnivaló, úgyhogy mikor látta rajtam, hogy mennyire szeretném, hogy kimondja azt, hogy  "nnousszi", azért sem akarta megtenni és azt válaszolta a kérésemre:  "Zita nem nnousszi" (azaz Zita nem mondja, hogy nyuszi)... 

Lehet találgatni, csalódott voltam-e, amiért nemet mondott nekem:) ...