Eljött ez a nap is. Pannika elsős lett. A családunk ma reggel négyesben indult el otthonról a jól ismert útvonalon. Eddig az iskola a távoli ködös jövőbe vesző fogalomként jelent meg a gondolatainkban. Míg a nem messze lévő parkolótól nap mint nap megtettük a sétát az oviba, nem nagyon pillantgattunk a szembe lévő iskola felé, hisz olyan távol van még - gondoltuk akkor...
Bizony a 3 év villámgyorsan eltelt, az elmúlt év meg szinte elrepült. L_A-val jártuk az iskolákat, ha már választani lehet, jót akartunk választani. Az elkövetkező év, évek során kiderül majd, jól döntöttünk-e, amikor Panninak az ovival szemben lévő általános iskolát (és tanítónénit) választottuk.
Ma reggel Panni nem jobbra fordult az úton, mint eddig 3 éven keresztül, hanem rövid búcsúzkodás után apukája kezét szorongatva, kis hátizsákjával (még nem iskolatáskát vittünk) a hátán balra. Fehér blúzban, sötétkék szoknyában, kopogós cipőben ment az évnyitóra az ISKOLÁBA. 1.a osztályos lett. Minden 1.a-s gyerkőc kapott egy a-mint-alma jelet a nyakába - gondolom azért, ha elkeveredne a számára ismeretlen, hatalmas intézményben, könnyen be tudja azonosítani az őt megtaláló pedagógus, hogy "a" osztályos gyermekről van szó... Szerencsére Pannika nem veszett el az első nap és remélem, az idő haladtával egyre ügyesebben feltalálja majd itt magát...
Nem sokat tudtunk kiszedni belőle a mai napról, mert az TITOK (Panni titka) - az évnyitó után a szülők már nem maradhattak a gyerekekkel. Annyi kiderült, hogy tűzvédelmi oktatást kaptak, szineztek, voltak az udvaron, de nem sokáig, mert nagyon fújt a szél. Reggeliztek az étteremben. Panni mind megette a neki csomagolt zsemlét és sokat ivott a gyümölcsléjéből.
Ebédelni az óvodába mentek (mivel az oviban már megszokott bio napközit fizettük be neki, csak a reggelit nem tudják megoldani, azért kell neki csomagolni).
A régi-új dadusnéni (Zsuzsa néni) fogadta őket délben - ahogy szokta az iskolásokkal - és a kis étkezőteremben ebédeltek a "biós" elsősök. Panni megkóstolta a zellerkrémlevest és megette a rántott husi nagy részét. Megszeppenve nem volt, az biztos. Természetesen fogadta, amikor 1/4 1 körül bekukkantottunk hozzájuk azzal, hogy ebéd után megyünk haza (1. héten még nem marad napköziben délutánra)... No és itt kapcsolódik a történet az előző bejegyzés "12 óra után mentünk vissza Lacival..." részéhez.
Annácskát ugyanúgy megdícsértem az ügyességéért, mint Zitát, ő is választhatott a Maoam vagy csokiskeksz közül és holnap ő is L_A-val és Zitácskával megy iskolába, immár az új iskolatáskájával együtt... Aznap délután pedig maratoni szülői értekezletre számíthatunk, ahol remélhetőleg választ kapunk a rengeteg kérdésre, ami az iskolakezdés kapcsán kavarog a fejünkben. Jaj, de nehéz ez. De belejövünk mindannyian, az biztos.
Évnyitó - L_A csak ezt a pár képet csinálta. Hiába, ő is izgult biztos:)
