Bérelt helyünk van az oviban, mégpedig a Napocska jelhez tartozóan. Most, hogy Pannika iskolás lett, Zita megörökölte a jelét, óvónénijeit, dadusnénijét.

Nagyon vártuk az ovikezdést, Zitának is említettük többször, hogy nemsokára óvodás lesz, amire az volt a válasz, hogy "Tudooom!"

A hét első két napján 1-1 órára vihettük be ismerkedni. Ma pedig reggel 8-tól "bedobtuk a mélyvízbe" kicsi lányunkat.

Hétfőn-kedden nem nagyon tágított mellőlem, nyávogott, akárki közeledett hozzá "Anyaa!"

Éva néni megnyugtatott: Zita maximálisan kihasználja, hogy itt van az anyuci, de ő látja, hogy érett, nyitott kislány, semmi gond nem lesz vele.

Ma reggel már nem nagyon foglalkozott velem, egyedül elvette a játékot, amelyiket kinézte magának, Olivia óvónéninvel is leült játszani, a csoport nagyobbjai kezdték pátyolgatni, hisz ismerik még "pólyás korából", mint Anna kishúgát.

Reggeli közben produkálta magát, a házi frissen sült kenyér nem nagyon érdekelte, viszont a friss gyümölcsteát megitta. Reggeli után volt egy kis foglalkozás, bemutatkoztak először az új gyerekek, majd a régiek és az óvónénik is. Volt egy aranyos momentum, amit muszáj leírnom. Éva néni megkérdezte a gyerekeket, hogy kinek melyik pajtása hiányzott legjobban,  míg zárva volt az óvoda. Lilla - Panni legjobb barátnője - azt mondta, hogy "Nekem  a Tojjaji  Anna  hiányzott a legjobban..." Édes volt, el is érzékenyültem picit...

Zita bemutatkozott, mint "Tojjai Beja Zita" (még az óvónéniket is becsapta a kis huncut, hisz ő nem Bea, és ezt tudja is a kis viccelődő.) Később volt egy kis éneklés, aztán - az erős szeles idő miatt - benti szabad foglalkozás. Zita le is telepedett újra a babaház mellé és 2 középsős kislány társaságában babázgatott...

Napközben a Wc-t is felavattuk (a délelőtt folyamán vagy háromszor:), úgyhogy óvónénik  azt mondták, hogy ideje lepattannom.

Miközben Zita a babaházzal bíbelődött, megbeszéltem vele, hogy egy kicsit "elmegyek dolgozni", ebéd után jövök. Zita ügyet sem vetett rám, csak babázott tovább... Ez volt fél 10-körül.

12 óra után mentünk vissza Lacival, aztán összeszedtük a csemetéket. L_A Annát az iskolából  (de furcsa ezt leírni),  én pedig Zitát.

Óvónénik el voltak ájulva, milyen édesen játszott, milyen jóízüen ette az ebédet. Éva azt mondta, leesett az álla (Panninál nem ehhez voltak szokva),  hogy mire visszanézett, a leves már eltünt a kisasszony tányérjából. A rántott husi is egy az egyben a pocakba került, egyedül a krumplipüré nem aratott sikert (ezt tudjuk) Zitácskánál.

Zitát az ügyességéért nagyon megdícsértem és (óvónői tanácsra) jutalom is járt neki, egyik kedvencét - a csokiskekszet kapta.

Zita holnap már L_A-val megy óvodába, remélhetőleg hasonlóan vidáman, sok játékkal , mókával fog telni a napja.

Gyümölcsös kosárral

Kézmosás után

Reggelire várunk

Csak ők ketten Olivia nénivel

Az első foglalkozás