Nemrég figyeltem fel egy kis tájékoztató táblára, mely szerint a gyógytorna-helyünk közelében egy lepkemúzeum található.
Többször terveztem, hogy a lányokat elcipelem oda valamelyik hétvégén, végül ma hoztuk össze a kiruccanást. Lányos_Apa felmentést kért, inkább a "rozsdás vasak" - értsd kedvenc autóalkatrészei:) - között szeretett volna matatni, és volt némi barkácsolnivaló is otthon, úgyhogy hárman tettük meg a kb. 3 perces utat autóval.
A lányok magabiztosan tódultak be a múzeum - amely amúgy a múzeumot létrehozó magángyűjtő családi háza is egyben - udvarára, már ott leragadtunk halacskákat és csobogót nézegetni. Némi rimánkodás után azért bejutottunk az épületbe is, s az adminisztráció rendezése befejeztével már trappoltunk is a kiállítóterembe.
A viszonylag kis helyen rengeteg gyönyörű kis teremtményt láttunk kiállítva, szarvasbogaraktól kezdve a skorpiókon keresztül a piranhákig minden, őskövületek, maszkok, ásványok és nem utolsó sorban gyönyörű lepkék tömkelege. A tárlatvezető hölgy oroszos akcentussal, de választékos, hibátlan mondaszerkesztéssel magyarázta és mutogatta a kissé megszeppent Annának, miből, milyen fejlődési folyamatok eredményeképpen "születik" a pillangó.
Megtudtuk azt is, hogyan ismerjük fel a fiú- és lánylepkét, de bogarakra is vonatkoztattuk új ismereteinket. Látszott, hogy nem először magyarázza el ovis korú gyermek számára a biológia eme csodáit Olga néni, lenyűgözött bennünket, szájtátva hallgattuk mindketten.
Zitát a tudásszomj ilyen formában nem gyötörte, megelégedett azzal, hogy ugrálva próbált a vitrinekhez felnőni néhány pillanatra, majd mikor ebben már elfáradt, akkor nyafogással jelezte, hogy szeretné magasabbról kémlelni a "kiállítás képeit"... A végére jutott még igazi - élő - madárpók és valami siklóféle is, Annácskát székre állította a néni, hogy jobban lássa, s persze Zita sem maradhatott ki, ő is odafurakodott...