Az elmúlt hónapban kicsit eltűntünk. Szeptember elejétől Zita beszokott a bölcsibe - egy könnycsepp nélkül jutottunk el oda, hogy reggelente úgy ment be a csoportszobába, hogy szinte hátra sem nézett. Egész nap önfeledten játszott, evett (persze azért holmi főzelékekre ott sem fájt a foga) és nagyokat aludt. Rendszerint Laci ment érte délután, de olykor előfordult az is, hogy együtt leptük a kicsi lányt a bölcsiben. No olyankor nagyon örült a kis drágám, hisz akármi is van, azért anya az anya. Egyre csak mondogatta, hogy "Szija anya! Szija!" és ölelgettük egymást és közben paskolgatta a hátam...
Olyan jól esett hallani, ahogy Zsuzsa néni mondogatta, hogy "tényleg öröm vele lenni. És igaz, hogy még csak két éves, de agyilag már jóval előbbre jár. Ha tudna beszélni, simán 3 évesnek néznék."
Panni miatt nem kellett aggódnunk, ő úgy ment az oviba, mintha nem is lett volna nyári szünet. Szóval boldogok voltunk hogy Annával és Zitával ilyen jól alakul minden, hisz közben elkezdtem dolgozni. Furcsa volt 8 és fél év után egy vadidegen helyen, egyedül. Persze bemutattak vagy 30 embernek, azt sem tudtam hol vagyok.
Szép lassan beleástam magam a céggel való ismerkedésbe, jól alakultak a dolgok. A kollégák segítőkészek, figyelmesek. Az is tetszik, hogy nem kell megszakadni a munkában, 4-kor mindenkinek kiesik a toll a kezéből. Azért is fogadtam el ezt az állást mert fontos számomra, hogy ne kelljen túlóráznom, hanem mehessek nyugodtan a családomhoz.
Túl szép, túl nyugis volt minden. Aztán Zita beteg lett. 2 hete szombaton kezdődött, bágyadtsággal, magas lázzal. Délután - 2 hasmenés és 1 hűtőfürdőzés után - el is vittem az ügyeletre, ahol a doktornő megállapította, hogy vírusfertőzés lesz ez. Bízott benne, hogy pár nap alatt túl leszünk rajta, de hétfőn vigyük el a körzeti orvosunkhoz is... Hétfőre a gyerek láza ugyan elmúlt, de a hasmenése egyre durvább lett, számolatlanul cseréltük a pelenkáit. Dokinéni székletmintát küldetett velünk az Ántsz-hez.
