Lányos_Apa és Anna az Alfa kombit teljesen felmálházva (új ágyat, konyhabútort vittek a kidobandók helyére) szombaton reggel elgurultak Balatonra a dédipapa nyaralójába. Mint utólag kiderült - hely híján - Annácska teljesen szabálytalanul utazott az autó első ülésén, hiába ült gyerekülésben. Pedig Laci nagyon ügyel arra, hogy soha ne szegje meg (túlzottan) a közlekedési szabályokat. (Egyébként itt megtalálhatóak a gyerekszállításra vonatkozó fő tudnivalók.)
Családunk a balatoni lomtalanítás miatt vált ketté, nem láttam értelmét, hogy Zita ott lábatlankodjon, hisz felnőttnek mindig a nyomában kell lennie, annyira önállósította már magát. Anna meg már ügyes nagylány, akár még segíteni is tud, ha szükséges, például kiválóan söpör és pakol...
Ahogy az esti telefonbeszélgetés alkalmával hallottam, Annipanni nagyon jól szórakozott, "főzött", pakolászott, segített, sőt még a keresztszüleivel is egész nap csacsogott (eddig valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig flusztrált volt, ha Gáborékkal találkoztunk, pedig tényleg mindent megtettek, hogy a kedvében járjanak, de Anna csak azért sem állt velük szóba).
Gondoltuk, egyszer majdcsak megváltozik a viselkedése, ez végre be is következett. A kisasszony azzal magyarázta, hogy ő már öt éves nagylány, úgyhogy mostmár beszélget a Gáborékkal. :)
Zittikával jól elvoltunk itthon, ruhákat teregettünk, főztünk, pakolásztunk, játszottunk, nagyokat sétáltunk, elmentünk játszótérre, homokoztunk, csúszdáztunk, kavicsokat gyüjtöttünk, szóval volt minden. Zitánál úgy érzem, most jött el az igazi játszóteres korszak, tavaly őszhöz képest már remekül eljátszik a homokban, fél órát képes egy helyben ülni, miközben a lapátjával vakarássza a homokot. Ügyesen megtanult egyedül lecsúszni a csúszdán, persze egyedül még nem tud felmászni arra, amelyik nálunk van, mert az nagyobbaknak való, de nem baj, majd belenő abba is.
A játszóterezéssel egyébként a legnagyobb probléma, amikor eljövünk. Na akkor kitör a visítós hiszti, amely szerencsére csak addig tart míg az almát/banánt bele nem nyomom az előzetesen alaposan letisztított kezecskéjébe. Onnan kezdve nyugodtan ül a babakocsiban, simán hazaérünk, de a lépcsőházban menetrendszerűen bekövetkezik az újabb sírós hiszti, mivel a lépcsőfordulóban pont látszik az udvari homokozó s nem lehet olyan fáradt a gyermek, hogy ne akarná ott tovább folytatni a játszadozást ahol pár perce abbahagyta... Amúgy a gyerek olyan fáradt, hogy még akkor is tiltakozik, amikor ágyba teszem, de fél perc múlva már békésen cumizik, matat a párnácskáival és már alszik is...
Alvásról jut eszembe, hogy Zita kb. 3-4 napja nem használja a kiságyat, hanem ő is az új ágyban alszik napközben és este is, még pár napot megvárok, aztán a kiságy megy a pincébe, legalább több hely lesz a szobájukban.
No és akkor visszakanyarodok Pannihoz és az esti elalváshoz. Panni nélkül ugyanis Zita nem tudott elaludni este, mindig kibújt a hálózsákból és kijött, 3-szor vittem vissza. Aztán csörögtek apáék, Panni csivitelt Zitának. Ettől Zitti teljesen megnyugodott, felmászott rám, rámtette a buksiját aztán mutogatta, hogy menjünk aludni és 1 perc alatt álomba szenderült...
