Azt hiszem, most idejében gondoltam arra, hogy a farsangra némiképp készülni kell és nem az utolsó pillanatban megvenni valami kínai hercegnő-hacukát, amelyben a lányka gyönyörű ugyan (miben nem:) ), de nincs benne semmi egyedi, csak műszál...

Anna egy ideje rajongója lett Petőfi remekművének, a János Vitéznek. Már minden verziót kipróbáltunk: olvasgattuk eredetiben, láttuk DVD-n és persze a tavalyi 40 fokos nyári kánikulában még a 30 éves diafilmemet is sokszor levetítettük. Panni lelkesedése a mű iránt nem csökkent, sőt. Úgy érzem, hogy a mostoha-banya téma izgatja őt leginkább, de a vers nyelvezete is tetszik neki...

Ilyen előzmények után - hogy a farsangra visszatérjek - azt gondoltam ki, hogy az idei farsangon legyen Iluska az én Annuskám, feltéve ha neki is tetszik az ötlet. Persze tetszett, de azért belecsavart egy furfangot: "Jóóó, anya! Én úgy szeretnék Iluska lenni, amikor már tündér lett!" Elmosolyodtam magam a lányom szavai hallatán; az én agyamban nincs annyi lelemény, hogy ezt ki tudtam volna fundálni...

Ezek után már csak annyi dolgom van, hogy beszerezzem a tündér-Iluska-kellékeket. Panni szerint kell szárny, meg varázspálca és fejdísz is Iluskának. Lesz. A szárnya alapja egy átlátszó iratrendező lesz, bevonom majd átlátszó organzával és szerzek rá valami matyó vagy kalocsai mintákat. A  fejdísz és  a varázspálca harmonizálni fog a tündérszárnyakkal (népi motívumos lesz mindkettő). Próba-varázspálcát már csináltam is - azóta nem lehet  kiszedni a kis kezéből. Olyan aranyos volt, amikor meglátta, egyből azt kérdezte, hogy " - Mi kotyog benne, anya?"  - A varázslat. - válaszoltam a tündérkémnek... De megint elkalandoztam:)

A blúz és a szoknya már megvan, vaterán vettem, igaz lehetne jobb is, de pont 110-es pont népies jellegű blúzt és alsót elég nehéz találni pont akkor, amikor nekem szükségem van rá, népművészeti boltból meg kissé drága lett volna a történet :)

Szóval egyelőre így nézünk ki minden este, oviból hazajőve megvan a fix program: Iluskásat játszunk, pörgünk és varázsolunk és persze verselünk: "Tudod Jancsi szívem örömest kimenném, ha a mosással oly igen nem sietném. De sietek, mert másképp velem rosszul bánnak, mostoha gyermeke vagyok én anyámnak." Meg tudnám zabálni, ahogy gyönyörűen-szomorúan, tökéletesen hangsúlyozva, saját ragozásával előadja...