Nyár elején nem gondoltuk volna, de végül csak eltelt az a 2 és fél hónap, amely ideje alatt az óvodát nélkülöznünk kellett. Kicsit nehéz volt kialakítani az új napirendet, hisz Panni a folyamatos együtt-játszást igényelte. Emellett ott van Zitácska is, meg a háztartás, és az otthon dolgozó dolgozni próbáló apa is, aki időnként szeretett volna némi csendet is, hogy tudjon nyugodtan gondolkodni.
Szóval nemcsak ajándékként éltük meg ezt az időszakot, hisz segítségünk nem nagyon van (nagyszülők ugye jó messze laknak tőlünk), a két lányunk időbeosztása teljesen eltérő és mellé mi még folyamatos kialvatlansággal is küzdöttünk-küzdünk. (Ki vagyunk túrva a hálószobánkból, az éjszakai népvándorlás is tart még - hisz felváltva a kicsi és a nagy lányunk kiabál éjszaka értünk, reggel meg 5 óra után indul a műszak.)
Így augusztus végére viszont már elmondhatjuk, hogy egész jól megvagyunk így négyen, folyamatosan együtt a nap 24 órájában, de Pannin már nagyon érződik, hogy hiányolja az ovit. Szinte minden nap óvodásat kell játszanunk, az állandó szerepjátékokba az időnként felbukkanó boszik és tündérek mellett természetesen beleszőjük a kis barátait is. Meg is állapítottam már magamban, hogy a gyermekem fantáziája határtalan és rendkívül kreatív.
Ebédbefizetés alkalmával pénteken végre eljutottunk az oviba, ahol - bár még mindig szünet van - szerencsénkre épp a csoportban tevékenykedett Éva óvónéni, és megismerkedhettünk az Ildikó nénit váltó Olivia óvónénivel is. Hál'Istennek nagyon szimpatikus volt. Pannival meg is beszéltük, hogy biztos nagyon szereti a gyerekeket, hisz a mi ovódánkba csak olyan óvónéniket vesznek fel. A találkozás alkalmával Pannikám némaleventét játszott, de azóta a középső csoport, a balett és persze Olivia néni a téma.
Tart a nagy visszaszámlálás is, Panni pontosan számontartja, hány nap van még az óvodakezdésig - ma épp a 9-nél tartunk - és tuti, hogy holnap reggel az első mondatainak egyike lesz, hogy már csak 8 nap van hátra.
Egyébként Pannika rengeteget fejlődött a nyáron, a rajzai egészen megváltoztak. A primitív ufó-fejű pálcikaemberkéket csinos, mosolygós arcok, nyaklánccal, övvel felszerelt királylányok, helyes, pöttyös katicák, csiga-bigák, tulipánok, házikók, buszok, autók és még sorolhatnám mi mindenféle figurák váltották fel.
Szóval nagy bizakodással várjuk közösen a szeptembert, hogy a mi csodálatos kislányunk új élményeket fogadhasson be, mi pedig visszazökkenhessünk kicsit a lájtosabb napiredünkbe:)
