Egyik reggel - miután szokásához híven átjött a szobánkba, magával hozva a kispárnáját és az egyik könyvét - megkezdte szokásos csacsogását. Közben megnézegettük a könyvet, amit még Juditéktól kaptunk, majd rátértünk egy másik fontos témára. Egész pontosan azt kellett megbeszélnünk, kinek milyen szemszíne van.
"Anya, neked kék szemed van?... Anya, apának ugye bajna szeme van?... Anya, nekem isz kék szemem van, mint neked?"
"Nem, Pannikám, neked gyönyörű zöldesbarna szemed van." - válaszolom.
"Én nem tudom, nekem milyen szemem van, inkább megnézem a tüköjbe."...
Hoppá! Tükör! :)
