Nos azt hiszem, megvan annak is az előnye, ha két testvér között legalább 3 év korkülönbség van...
Lehet, hogy ez egyfajta önzőség is részemről, hisz nem akartam-tuk bevállalni, hogy másfél év körüli korkülönbség legyen a két tesó között, mint sok baráti családban az ismeretségi körünkben… Így eddig „gondtalanul” élvezhettük Anna fejlődését – és most együtt várhatjuk a picurt…
Amióta Panninak elmagyaráztuk, hogy a pocakomban van a pici testvére, azóta mindenkinek megemlíti az első adandó alkalommal, hogy „picitesvéjem van anya pocakjába”. Ezek után közli a meglepett hallgatósággal, mi mindenben fog segíteni, ha megszületik „Picitesvéj”:
„szegítek tisztába tenni anyának”
„odadom a cumiját, hogy ne síjjon”
„megmoszom a haját”
„ejmondom neki a meszét ész ejajtatom”
Panni azt sem mulasztja el megosztani velünk, hogy mi mindenre fogja megtanítani „Picitesvéjt”:
„megtanítom kanájjaj enni”
„megtanítom ugjájni”
Sokszor ha beszélünk a piciről, kérdezi: „hoj van a Picitesvéjem, nem játom” – közben kukucskál a blúzom alá – „anya add ide a Picitesvéjemet” - sokszor megis puszilgatja vagy megsimogatja a hasamat… Annyi szeretet van ebben a kis csöppségben…
