Panni nagyon szeret rajzolni - mindegy hogy ceruzával vagy filccel (az ajándékba kapott zsírkrétát eldugtam előle, mert azt inkább uzsonnaként hasznosította). Minden nap egész sok időt töltünk azzal délutánonként, hogy a képzőművészet eme ágával foglalkozzunk... Olyan aranyos, ahogy magyaráz "alkotás" közben:
"Apa, jazoj nekem Dinababát. Hoj a szeme, nis szeme!... Kélyem a fittojjat. Nem a pijoszat, a feketét. Ett! Én cigabigát jazojok... Cigabiga dukki szavvadat!... Ez zöj, ez sáága, ez jojaszin (szinte tévesztés nélkül tudja a színeket:), apa jazotta..." Aztán költözteti a rajzeszközöket, egyik asztalról a másikra: "Eszt viszem. Ez a doggom nekem. Ez az én doggom!"
"Apa, kélyem a hegyezőt, ennek kitött a hegye, kifajagom, így."... Szóval ez az amit nem lehet megunni...
