Pannát tegnap ígéretünknek megfelelően elvittük Timiékhez, bár a bárányhimlő bacikról egyelőre semmi hír... A tervek szerint kerti mulatság lett volna kis grillezéssel, a gyerkőcöknek pedig kertben játszással, maszatolással - sajnos a rossz idő közbe szólt, úgyhogy Panna csak az üvegajtón keresztül áhítozhatott a "csudda" (=csúszda) után, a grillezés pedig az eresz alatt, erős szélben és hidegben zajlott, közben a házigazda - Gábor - el is ázott kissé...

A lányok (Panni, Blanka és Bonca - ő egy vendég kislány volt - a "nagy" Anna pedig cirkuszba ment Bonca szüleivel és testvéreivel) nem bánták, hogy végül bent "kell" játszaniuk, bár Blanki többször próbálkozott a szandi kis gumicsizmára történő lecserélésével - hátha Timi anya veszi az adást... Panni hamar feltalálta magát a játékok közt a "nagy" Anna és Blanka szobájában, egyből kotorászni kezdett egy nagy kosárban, majdnem egészen belebújt a nagy igyekezetben, hogy aztán egy kistányérral és egy fakanállal legyen gazdagabb. A fakanalat nagy elégedetten úgy nyalogatta, mintha legalábbis az egri Kopcsik mester csokitorta töltelékét ízlelgetné...

Aztán új "tudományát" is bemutatta az én lányom - biztos a bölcsiben tanulta: minden játékra, ami a kezébe került azt mondogatta, hogy "az enyém". Blanka - kisebb testvér lévén - pedig elfogadta a kijelentést, mindig készségesen hagyta, hogy Panna kivegye a kezéből a játékokat, de azért Panni többször kárpótolta őt egy másik játékkal. Ugyanaz volt a helyzet a Timi által kínált ropival - Pankának természetesen a Blanki által már megcsócsált ropira volt szüksége "ez az enyém!" felkiáltással. A csúcs az volt, amikor Blankát egy kicsit meg akartam szeretgetni, felvettem és megpuszilgattam - Panni ezt észrevéve egyből csimpaszkodni kezdett, hogy "Enyém aja! Enyém! Öjbe!" (=Ez az én anyukám! Vegyél ölbe!)...

Az ebédről nem érdemes túl sok szót ejteni - Blanka és Bonca szépen megeszegették a grill husit, a salátát és az új krumplit - Panni természetesen egy falatot sem evett, végül egy kis vajas kenyér volt az ebédje...

Délután fél 3 körül már nagyon álmos volt a kisasszony, úgyhogy elbúcsúztunk és hazaautókáztunk...