Először is szögezzük le: betegek vagyunk, nyűgösek vagyunk, folyik az orrunk, szörcsögünk, még köhögünk is és még anya is mindenfélét kitalál, csak hogy még jobban szenvedjünk: állandóan csepegtetni akar hol az orrunkba, hol a szemünkbe és mindenféle kanalasokkal is zaklat.
A fentiekből kifolyólag anyának mindent be kell vetni hogy szórakoztatni tudjon minket, mert hamar megúnjuk a rajzolást, az építőkockát, a motorozást és mindent, amivel anya próbálkozik, mert egy kicsit most mi vagyunk az "undok kismalac". Szerencséjére, anya megtalálta mi a fogunkra való szórakozás ezekben a nehéz napokban: megengedte, hogy a szépítőszereit tartalmazó neszeszert felfedezhessük magunknak. Na, ezzel aztán időtlen időkig eljátszanánk! Egyenként kipakoljuk anya piros "zsírkrétáit", kék-zöld-fekete-piros-barna "ceruzáit", krémeit és a többi ismeretlen eszközét is, amikkel reggelente bekeni az arcát. Ezután mindent egyenként kinyitogatunk, beleszaglászunk, ujjunkkal megtapintunk, ha színes lett az ujjunk, a pólónkba töröljük. És játékból úgy csinálunk, ahogy anya szokta - például tudjuk, hogy legelőször be kell kenni az arcunkat krémmel és tudjuk, hogy a piros zsírkrétát anya mindig a szájára keni, ezért mi is, és tudjuk, hogy a ceruzákkal anya nem papírra rajzol, hanem a szemére vagy a szájára és tudjuk azt is, hogy a végén bele kell néznünk a tükörbe is, attól lesz a játék tökéletes...
Miután minden eszközt megnézegettünk, szépen egyesével, akkurátusan visszapakolunk a piperetáskába, becipzárazzuk és - karunkon a táskával - elsétálunk a fürdőszobába és megkérjük anyát, hogy emeljen fel, hogy a helyére tehessük a polcra... és eztuán következik a hajcsavarókat és csattokat tartalmazó doboz...
