Sajnos már napok óta bújkált Panniban a betegség - vasárnap az ügyeleten azt mondták, hogy lehet hogy lesz belőle valami, lehet, hogy megússzuk - hiába, nem segített sem az orrcsepp, sem a köhögés-csepp, de legalább a szem-gyulladása elmúlt. Ma hajnalban belázasodott, majd reggelre rejtélyes módon lement a láza, de azért elbaktattunk (mivel a reggel egész enyhe volt - nem autóval) a közeli orvosi rendelőbe. Hál' Istennek, csak ketten voltak előttünk, úgyhogy a magam részéről jó kedvvel tértem be a váróba. Panni valószínűleg még emlékezett a vasárnapi doktornénire, úgyhogy kissé bizalmatlanul tűrte, hogy kicsomagoljam a cipőből, majd az overallból és a többi cihából, majd az öltöztetési procedúra lezajlása után egyből jelezte, hogy talán már mehetnénk is, úgyis eleget időztünk ebben a váróteremben és hogy nyomatékot adjon kívánságának, elkezdett engem a bejárati ajtó felé húzni. E kis közjáték végén szerencsére érkezett két hasonszőrű kisgyerek, úgyhogy akkor már nem volt olyan sürgős a távozás.
Doktornéni vizsgált, receptet írt és javasolta, hogy a héten már ne menjünk bölcsibe.L
Na ezek után az öltözködési cécót mégegyszer lezavartuk és már igyekeztünk is a patikába, majd haza. No, mire hazaértünk, lányom orra már tiszta takony (sajnálom, nincs rá kultúráltabb kifejezés) volt, én meg ott filóztam, hogy mit tegyek, mert még élénken éltek bennem az utóbbi napok közelharc-emlékei, amikoris az apjával ketten is alig tudtuk kiszívni az orrát, annyira ellenkezett - szép szó, csúnya szó nem számított. Persze utána már "nagylegény" akarom mondani "nagyleány" volt és érdeklődve nézegette az orrszívóban lévő "termést". Azt bizonyosan tudtam, hogy ha ő nem engedi, egyedül semmi esélyem megbirkózni vele, úgyhogy minden diplomáciai érzékemet bevetve magyaráztam neki, hogy mi a helyzet és hogy erre csakis az orrszívó nyújthat megoldást. Pannikám végighallgatott, majd valószínűleg végiggondolta, mit veszíthet és mit nyerhet ha megengedi, úgyhogy végül megadóan beült a fotelba és mutogatott a porszívó felé, hogy "anya, akkor legyünk túl rajta" én pedig csak álltam ott leesett állal és kérdeztem magamtól, hogy "Ezt most Panni komolyan gondolja, vagy csak hantázik?" Igaz, hogy a 3-4. szívás után már nem volt valami készséges, de elmondhatom, hogy saját akaratából végigcsinálta és utána megnéztük mi jött ki, elmutogatta nekem az egészet mégegyszer és hozzá tett még egy kis porszívó-berregést is. Ennyire csodálatos kisgyerek az én lányom!J
