Alig hittem hogy hazaérjek - nagyon bántott az a fránya reggeli kétségbeesett sírás...
Gondoltam legjobb, ha megbeszéljük a dolgot:
- Sírtál a bölcsiben kicsim? Nem kell sírni kis bogár. Tudod, anya-apa dolgozik egész nap, ezért anya reggel elvisz a bölcsibe ahol vigyáznak rád az aranyos gondozó nénik és ott van egy csomó kis pajtásod, akikkel együtt játszotok, hamiztok és alukáltok. Miután délután aludtál egy nagyot és megetted az uzsonna-hamit, apa vagy anya mindig érted jön, sosem hagyunk ott. Ma is apa ment érted, igaz? - mondta anya.
Lányom figyelmesen végighallgatta amit mondtam, majd ő is hozzátette a mondandóját:
- Ssa. (= Sírtam) -válaszolta Panni, miközben szemecskéjét bögdösve a kis ujjacskájával megmutatta, hogy ő bizony valóban sírt a bölcsiben, de egy kis somolygással a bajsza alatt jelezte, hogy azért nem kell olyan tragikusan vennünk a dolgokat...
Erre az apjával alaposan összepuszilgattuk, ő pedig még elmondta és megmutotgatta egy párszor hogyan sírt a bölcsiben és bezsebelte tőlünk a kijelentéséért járó puszi-adagokat...
