Panninak már reklámoztuk egy ideje, hogy milyen változás lesz a kis életében - úgy tűnt tetszik neki a dolog, mert a "sok babával játszás" és "sok játék" lehetősége mintha birizgálta volna a fantáziáját, mert többször is előfordult, hogy kezünknél-lábunknál fogva ráncigált minket a bejárati ajtó felé, hogy "akkor menjünk már, mire várunk", ő bizony szívesen megnézné a sok babát és a többi érdekességet is. Tengap este - bár alapvetően bízom Annában és a jó eredményekben - de azért mégis kezdtem ideges lenni, mi lesz itt hétfőn reggel, hisz olyan gyorsan eljött ez a nap is, szinte nem is volt időnk felkészülni.
Szóval megyünk a bölcsődébe - szokni... Reggeli után összecihelődtünk, bepakoltam a legszükségesebb holmikat (az esetleges ottalvásra is felkészülve) mint pl. pelenka, ruhák tömkelege és persze 3 napi hidegélelem - hisz nagy útra megyünk! Panni szokásos jókedvvel vette tudomásul, hogy autózunk és végre meglátjuk azt a sok babát, akiről annyit mesélt anya.
A bölcsi kb. 2 percre van tőlünk autóval, úgyhogy még szinte be sem ültünk a járműbe, máris odaértünk. Megérkezésünkkor az intézményben már volt vagy 8-10 gyerek, éppen viháncoltak a nagy közös "játszótéren". Pannit végigüdvözölték a bölcsisnénik és 1-2 gyerek (az egyiktől kaptunk egy alig megrágott kenyérhéjat is az érkezés örömére), aztán átöltöztünk. Míg én pár szót váltottam a vezető nénivel (Márti néni), Panni gyorsan eltűnt a szemem elől, a csúzdánál találtuk meg, nagyon jól elszórakoztak a rutinos-bölcsis kisfiúkkal, bár amikor már ott voltam, megfigyeltem, hogy sokszor élelmesnek kell lenni ha csúzdázni akarunk, mert az életrevalóbbak elénk tolakodnak a sorban. (Annát sem kell félteni, csak ő még nincs ahhoz szokva, hogy más is van rajta kívül és esetleg nem játszhat mindig azzal a játékkal, amelyiket épp kiszemelte magának.) Telt az idő, lassan megérkezett a többi gyerek is, Annánk pedig hál' Istennek nem zavartatta magát, minden érdekesebbnek tűnő játékot kipróbált. 9 körül volt egy kis "9-órai", azaz kaptak egy kis péksütetményt és tejet a gyerekek - Pannit is bevonták a gondozó nénik a "buliba", ő pedig bár nem értette mi újság, engedelmesen ment kezet mosni, hagyta hogy a nyakába kössék az előkét (nekem sosem hagyja) és az egyik (kb. 2 és fél éves Lacika) gyerkőc hívására - gyeje Pannika ideülni -le is telepedett az asztalhoz és majszolni keztde az ennivalót (a mellé kínált langyos tejecske valahogy nem jött be neki). 9-órai után folytatódott a játék, éneklés, aztán megkért a Márti néni, "menjek már el egy kicsit a boltba", mit szól hozzá az Anna. Nos, kb 3/4 órát voltam távol, de a gondozó nénik szerint Panni tündéri volt, beült a Bori néni ölébe, hallgatta a mesét, főzőcskézett, szóval egy cseppet sem hiányolta az anyukáját. Lassan eljött az ebéd ideje, ismét lezajlott a "hogyan szedjen össze 4 felnőtt 15 különféle irányba szaladó gyermeket" c. műsor - a látvány kicsit kaotikus volt (látszólag céltalanul futkározó gondozó nénik, röpködő kérdések - Domit tisztába tettétek már? - Peti mosott már kezet?), de végül legnagyobb meglepetésemre minden baba tisztába lett téve, a kis kezük meg lett mosva, a partedli is felkerült rájuk és sikerült őket a mini asztalkák köré varázsolni. Gondoltam is magamban, tudnak ezek az asszonyok valamit!
Az ebédelés sajnos nem okozott számomra meglepetést: Panni buzgón turkálta a levest, majd a második fogásként tálalt pudding-öntetes piskótát, de egy falatot sem evett. A teát is épp csak megnyalta, aztán félre is tolta a kezemet, abból sem kért többet (inkább a víz!). Márti néni nem először látott ilyet, úgyhogy biztatott engem, ne aggódjak, majd meglátom, hogy meg fognak változni Anna étkezési szokásai. Remélem, valóban így lesz! A többi kisgyerek egyébként meglepően önállóan evett - amelyiknél látták hogy ügyetlenebb, segítettek neki, de alapvetően úgy látom, önállóságra szoktatják a gyerekeket.
Az evés után megint káosz volt - de a pizsamába öltöztetés és a mosakodás is különösebb gond nélkül gyorsan lezajlott. Panninak megmutattuk az alvószobát, néhány kisgyerek már el is aludt mire bementünk, választottunk egy kiságyat, aztán holnap már talán ott is alszunk. (Bori néni egyébként kérdezte Pannit, hogy akar-e itt aludni, de egy elég határozott nyekergés a lányom részéről megértette vele, hogy ma inkább még nem.)
Holnap reggel megyünk ismét, akkor már teljes napra tervezem az ott-létünket....
Ami nem tetszett:
- volt vagy 4-5 taknyos kisgyerek (Remélem, nem szed össze Anna valami nyavalyát már az első napokban!)
- ha a maihoz hasonló borongós szutyok idő van, nem mennek ki a szabadba - bár azt mondták, hogy ha az idő is engedi, mindig kimennek.
- nem kínálták meg Annát valami mással a tej és a tea helyett - ezt szóvá is tettem finoman. " - Nyugodtan adjanak neki vizet, ha nem issza meg a tejet/teát, azt megissza. "
No, majd meglátjuk azt a holnapot...
