Apukám vidéki. Abból a fajtából való, akit teljesen kétségbe ejt, ha meghallja az a szót, hogy "Budapest". Idegenül érzi és nem találja fel magát a városban, a tömegközlekedés a legnagyobb mumusa - ezért állandóan érte kell menni, el kell hozni, vissza kell vinni, ide-oda kell furikázni, ahol épp dolga van. (Manapság sajnos a Klinikákra kell járnia kezelésre - a tömegközlekedés nem lenne bonyolul oda-vissza: Klinikák - Újpest közp. végállomás. Metróval. Ez bonyolult?)
Amíg Anna egész pici volt, nem kockáztattam a tömegközlekedést, ismerve milyen viszonyok vannak manapság (magaslépcsős villamosok, tömeg a buszokon, "segítőkész" emberek). Na mindegy, eddig az volt a szokás, hogy gyerekkel, autóval átbumliztam Rákospalotáról a Klinikákhoz, majd felszedtem az aput és visszabumliztunk a Klinikáktól Rákospalotára - ez a kirándulás jó esetben a reggeli csúcsforgalomban általában úgy 2 órába telt. Ma változtattam és Pannival felültünk a METRO-ra. Az csak a dolgok egyik fele, hogy cirka 15-20 perc alatt odaértünk, ezért már megérte kipróbálni, de látni Anna csodálkozó tekintetét nagy öröm volt számomra: most valami új, valami nagyszerű történik, valami olyan csodahelyen járunk, ahol magától nyílik az ajtó, emberek jönnek-mennek, egyszer kilátni az ablakon, egyszer meg sötét van és egy titokzatos hang időnként szól az éterből "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak...", és lehet huncutkodni a szemben ülőkkel... és a mozgólépcső! - hát az olyan csuda volt, hogy alig akartuk otthagyni, vissza "akartunk" menni mégegyszer...minimum...
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a metróhoz azért edzett idegek kellenek, tömeg van, büdös van, kosz van, az emberek érzéketlenek a másikkal szemben, át nem adnák a helyüket sem öregnek, sem kisgyerekes anyukának, inkább csak bámulnak maguk elé bambán, csak ne kelljen segíteni... Viszont a forgalmi dugóban autókázás bár kényelmesen ülve történik - és nem szakad le a karom, mert Annát cipelem - plusz egy órát elvett volna és az idegeimet nem az elfásult, figyelmetlen utastársak, hanem az ügyetlen autósok, a "jóállapotú" utak és a váratlan közlekedési akadályok borzolták volna...)
Úgy érzem Anna kíváncsisága miatt hamarosan közelebbről is meg kell ismerkednünk a budapesti közlekedési eszközökkel...
