Két lányom együtt játszott a szobájukban. Egyszer csak Annát halaszthatatlan folyó ügyei szólították... Távollétéig az előpakolt játékokkal kapcsolatban a következőképpen rendelkezett: Zita! Mindjárt jövök. Addig bármelyik játékkal játsszál nyugodtan, jó? Kivéve az enyémekkel, azokkal nem játszthatsz! - hiába, nagylelkű gyermek! :))
***
Ma reggel negyed 6-kor (miután Zita felébredt és bebújt mellénk s folyamatosan karattyolt) azon gondolkodtam, vajon hogy bírta ki a lányom életének azt az első két évét, amíg nem tanult meg beszélni. :)
***
Zita ma azzal jött elő, hogy: Anya, az autó kereke egy henger. Gondoltam magamban, tulajdonképpen igaza van, de egyben rettentő mód meg is lepődtem, honnan hallott ő egyáltalán erről a szóról. Talán az óvodában? Tőlem biztos nem, hisz eddig nem éreztem késztetést kicsi lányom síkidomokkal való megismertetésére. Nagy meglepetésemben vissza is kérdeztem: "Micsoda??" Erre Zita kissé elbizonytalanodva: Akkor nem henger, hanem tenger! :))
***
Kicsi lányom, esti lefekvés előtt:
Anya, úgy hiányoztál ma nekem, mikor a dolgozóban voltál. Elkeseredett a szivem, amikor eszembe jutott, hogy hiányzol!
(Eredeti nyelven: Anya, úgy hijaaanyoztaj ma nekem, mikoj a dogozóba vootaaj. Ejkesejedett a szivem, amikoj eszembe jutott, hogy hiaanyzoj!)
***
Zitta lányom ma reggel is jó korán felkelt (úgy 5 óra tájt). Ilyenkor rendszerint átjön hozzánk néhány játék kíséretében. Befekszik mellénk, játszik, karattyol, mi pedig próbálunk az előbbiekről nem tudomást véve újra álomba szenderülni. De nem megy. Zitta - tán levegőt sem véve - egyfolytában beszélget, hol a Barbie-anyukához, hol hozzánk, nem zavartatja magát. Laci hajnalban egy idő után nem bírta, kérlelni kezdte őt, legyen már egy kicsit csendben, had aludjunk még egy picit. Zita erre: "Jóó, de akkoj hod beszéjjek?"
