- Ritka pillanat családi naplónk életében - Lányos_Apa saját bejegyzéssel rukkolt elő, ugyanis a következőkben részletezett légi élményekben csak kettejüknek volt része...
Beáta Tíí -
Panni már régóta mondogatta, hogy szeretne repülni. Mivel családunk egyik tagja sincs igazán oda a repülésért, ezért nem foglalkoztunk nagyon lányunk kérésével. Én is csak egyszer repültem életemben, ami nem volt rossz, de nem lettem a repülés szerelmese. Jobb a földön tartózkodni véleményem szerint - még ha maradinak is tartanak.
Veterános barátaim már hetekkel ezelőtt is mondták, hogy egyik hétvégén "repülőnap" lesz Budaörsön, ahol a híres Li-2-es fedélzetén lehet lehet a levegőbe emelkedni. Aki nem jártas a repülőgépek világában, annak nem árt tudni, hogy Magyarországon található a világ egyetlen működőképes Li-2-es repülőgépe!
Persze kiállítva van több is, de már csak ez az egyetlen árva darab gép visz utasokat a levegőben a közel 2500 legyártott darabból. Egy másik gép is sokáig állta a sarat, de pár éve lezuhant Oroszországban és nem építették újjá. Amúgy azért zuhant le, mert elfogyott az üzemanyaga... Szóval mikor hallottam a Li-2-es repülési lehetőségről, gondoltam Pannival elmegyek egy 15 perces útra. Amúgy is szeretem a régi autókat meg más egyéb vackokat, és ez a gép is 61 éves! Így már tényleg kuriózum ez a repülés és Panninak se volt ellene kifogása.
Tényleg nagy élmény volt mindkettőnknek, de kicsit azért másképp mint először gondoltam. Bea azért tartott egy kicsit dologtól, gondolom Ő kevésbé bízik meg az öreg csotrogányokban mint én, végül elengedett kettőnket. Természetes, hogy félt minket én is ugyanezt tenném/teszem a helyében. Azért próbáltam előtte megnyugtatni mindenféle dologgal, elmondtam mindent amit tudtam a gépről. Amúgy tényleg egy nagyon jól kitalált repülőgép, az egyik legmegbízhatóbb és strapabíróbb repülő licensze alapján gyártották a Szovjetunióban. Az eredeti Douglas DC-3-as igazi mérföldkő a repülés történetében, még ki nem eresztett futóművel is le tud szállni biztonságosan. A mai napig használják az USA-ban, pedig igen koros a konstrukció. Persze nem untatok senkit a tényekkel, érdekességekkel és minden egyéb mással, azokat mindenki megnézheti magának ha érdekli - például itt. Inkább elmesélem a szombati repülésünk történetét.
Amikor reggel/délelőtt elindultunk Budaörsre Panni azt mondta, hogy inkább ne repüljünk mert felhős az ég. Persze fél a vihartól meg a villámoktól - ez így érthető. Amikor odaértünk akkor fordult rá a kifutópályára a gép, és pont jól láttuk az autóból a reptér melletti úton. Úgy tűnt számomra, hogy az azért nagyon tetszett Panninak.
Beszélgettem pár szót az ismerőseimmel és elkezdtük nézni az ott álló repülőket és helikoptert. Panni megint tudtomra adta, hogy csak nézelődjünk mert felhős az ég. Amikor leszállt a Li-2-es akkor már felcsillant a szeme és megállapította milyen jó is lett az idő, mi is szálljunk fel :) Persze nem fértünk bele a harmadik körbe, de megvettük a jegyet a következőre. Nemsokára megint felszállt a gépmadár és eltűnt a levegőben. Visszaérkezésekor már mi is ott "tolongtunk" a bejáratnál. Beszállás után elhelyezkedtünk - Anna ablak mellé - és vártuk az indulást. Panni egyszer csak kissé elcsukló hangon megjegyezte, hogy mégse repüljünk és szálljunk le gyorsan. Már bezárták az ajtót és éppen indítani akarták a motorokat. Mivel nem tűnt teljesen kétségbeesettnek nagylányom hangja, ezért finoman rábeszéltem maradjunk, ha már idáig eljutottunk.
Szépen elindult a gép a kifutón, és kecsesen a levegőbe emelkedtünk. Minden nagyon szép és jó volt az elején, de egyszer csak elkezdett dobálni a gép. Persze a földön is éreztük, mennyire fúj a szél, de a repülőn ez kicsit más volt. Nem voltak nagy dobálások, de időnként mintha egy nagy gödörbe mentünk volna. Azért az érzékeny gyomrúak ezt nem viselik túl jól. Panni is kezdett ficánkolni, és jelezte nekem milyen álmos (ami a védekezés nála). Egyből az ölembe bújt. Ez nem lett volna probléma, csakhogy az én gyomromnak nem igazán kedveztek ezek a hirtelen huppanások. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban émelygett a gyomrom és kezdtem szédülni is. Persze folyamatosan kérdezgettem Annát nincs-e rosszul, de valójában saját állapotom miatt is komolyan aggódtam. Azért néha kinéztem az ablakon és tényleg nagyon szép volt a látvány, főleg mivel ez a gép lassan repül és elég alacsonyan. A Hármashatárhegy után visszafordultunk, aminek én már nagyon örültem. Nemsokára előkészítettem egy zacskót is, hátha szükség lehet rá. Persze nem Panni részére hanem saját magamnak, de végül nem került használatba szerencsére. Addigra már szó szerint folyt rólam a víz! Nagyon szép volt az is, amikor láttuk a leszállópályát ahova meg fogunk érkezni. Nagyon simán értünk földet és mindent összevetve tényleg nagy élmény volt ez a repülés. Panni persze bement a pilótafülkébe, és állítása szerint bele is ült az egyik pilóta ülésbe. Meg valami karokat is fogdosott :) Én viszont nagyon boldogan léptem újra a földre, és kisvártatva már kezdtem elfelejteni az utazás kellemetlen részét. Panniból meg folyt a szó, senkitől sem zavartatva csacsogott és majszolta a ropit. Még az ismerőseim által kínált kókuszos kekszet is simán keverte a sóssal. Édes volt - mármint Panni.
Nagyon örülök, mert ügyesen legyőzte a félelmét. Ez szerintem nem kis dolog, főleg ismerve Őt. Az is nagy élmény volt, hogy a "nagylányommal" kettesben repültem mert erre sincs mindig lehetősége az embernek. Mi most nem azért emelkedtünk a levegőbe mert el szerettünk volna jutni A pontból B pontba, hanem mert Anna ki akarta próbálni a repülést. Természetesen én is, de nekem a régi géppel történő repülés még egy kis pluszt is jelent. Az meg egy külön érdekesség, hogy a 6 éves lányom sokkal jobban bírta a megpróbáltatásokat.
Bea és Zittika se unatkoztak amíg mi repülőztünk, névnapi zsúron voltak Esztiéknél. Természetesen azonnal beszéltünk velük amikor földet értünk, így nem kellett sokáig aggódniuk. Remélem lesz még sok hasonló élményem a lányokkal együtt vagy akár külön-külön is.
