Úgy gondoltuk, ha már ovis napocska jelet kapott Zitácska, elég nagy ahhoz, hogy végre megpróbáljuk leszoktatni a cumiról. Napi téma kettőnk között Lányos_Apával, hogy mennyire ciki, ha a gyerek csuszlival a szájában megy oviba és netán még ott is cumizik majd 1-2 évet. Van rá példa a csoportunkban és nem szeretnénk követni.
Tudjuk, hogy kicsi lányunk nagyon ragaszkodik a cumijához (legújabban csak tumi-mumi-nak hívja) és eddig nem volt szívünk elvenni tőle a számára oly fontos kis tárgyat. Persze vele is próbáltunk már a dologról beszélgetni, pedzegettük neki, hogy kap valami szép ajándékot, ha önként lemond a cumijáról...
Nem olyan rég Panni a szülinapjára egy sellőbarbit kapott, azóta - minden igyekezetem ellenére - elég nagy sláger a baba nálunk és látjuk, hogy csorog a nyála Zitácskának egy sellőbarbi után. Így amikor arról faggattam a "majdnemovist", mit szeretne a cumijáért cserébe, határozottan sellőbarbit kért.
Mivel úgy láttam, Zita ezt komolyan gondolja és érti, hogy mi az egész projekt lényege, megvettem kb. 2 hete a sellőbarbit és vártam, mikor adódik alkalmas pillanat...
Ma aztán valahogy előjött a téma, el is mondtam Zitának, hogy megvan már a barbija, de csak akkor veszem elő és adom oda neki, ha cserébe ideadja a cumiját örökre. Láttam a kis drágán, hogy annyira kíváncsi és annyira szeretné a sellőlányt, hogy bármit megtenne érte. Mielőtt megkapta, még egyszer kiveséztük a dolgokat, hogy mit jelent az, hogy örökre és soha többé nem kapja meg a cumit még alváshoz sem. Zita csak bólogatott, kezembe nyomta a cumiját és ezzel nyélbe ütöttük az üzletet...
A babának nagyon örült, egyre csak azt hajtogatta a maga kis őszinte szavaival, hogy "De szééép! De széééép!"...
Egész délután ment a barbizás - velem is, Pannival is. Cumiról nem esett szó, egészen az esti lefekvésig, de akkor emlékeztettük Zitácskát, hogy bizony elcseréltük a cumit a babára. Biztos, hogy érti miről van szó, mert nem követelte a szokásos módon, nem hisztériázott érte, csak megkérdezte, miért nem kapja meg a cumiját... A magyarázatunkat elfogadta és kedvenc kispárnáját szorongatva elaludt...
Azt még nem tudom, milyen éjszakánk (éjszakáink) lesznek, és meddig fog tartani, de mostmár nincs visszaút... Csak legyen erőnk végigcsinálni.
Frissítés1:
Túl vagyunk 3 éjszakán. Az első simán ment, a második gyötrelmesen, a harmadik egész jól. A cumit egyszer sem kérte a kis drágám, de a második éjszaka 3 órakor felébredt és nem tudott visszaaludni. A másnap délelőttöt is végigcsinálta a bölcsiben, délben pedig beájult.
Tegnap éjjel is felébredt 1-kor, de negyed óra simogatás után szerencsére elaludt. Reggel a szokásosnak mondható 3/4 6-kor keltünk:)
Napközben egyszer sem kérte a cumiját, úgyhogy biztosak vagyunk benne, hogy megértette a lényeget...
Szerintem jó úton haladunk, csak a cumi nélküli elalvást kell még tanulnia a nagylánynak...
Frissítés2 (2010.06.16.):
Úgy érzem, nyugodt szívvel kijelenthetem, kisebbik tündérkém leszokott a cumiról. Juhééé!
