A ma reggelt - nem meglepően - azzal kezdték, hogy összevesztek. Számomra nem derült ki, mi volt a probléma oka, vélt sérelmét Anna végül állítólag azzal torolta meg, hogy megcsípte Zita pofiját. Zita persze sírva-picsogva egyből jött árulkodni s közben már be is fészkelte magát a biztonságos anyaölbe s onnan magyarázott nekem és mondogatott oda Annának:
Zita: "Anna meccípe. Iii." (Anna megcsípett itt.)
Anya: "Anna, elmondod te is, mi történt, igaz ez?"
Anna: "Nem is csíptelek meg."
Zita: "Dee! Meccípe... Szaba?!" - közben vészjóslóan (úgy ahogy anyától biztos látta egy párszor) csípőre teszi a kezét - "Mikképe?! Szaba?!" (De! Megcsíptél. Szabad ilyet csinálni?!... Mit képzelsz?! Szabad?!)
Miután Annának jól megmondta a magáét, felém fordult:
"Szíí me Anna!" (Szidd meg Annát!) - s a hatás kedvéért hüppögött nekem még egy kicsit.
Bár szívesen végére jártam volna a dolognak, hisz nyilván nagyon komoly előzménye lehetett. Az irgum-burgum elmaradt, nem sikerült komolyságot erőltetnem az arcomra, csak egymásra néztünk a lányokkal, végül mindannyian nevettünk a nagy veszekedésen...
