Van nekünk nem olyan régóta 2 ilyen 
szőnyegünk. Valamelyik este Pannika ötletes kis játékot talált ki lefekvés előtt. Az volt a szabály, hogy Anna gondol valamelyik mintára, megpróbálja körülírni, Lányos_Apának pedig ki kell találnia, melyikre gondol és mire Anna háromig számolt, rá kellett lépnie a kérdéses körre.
Ezzel valószínűleg jól elvoltak ők ketten, mert időnként tapsolás és nevetgélés hallatszott a gyerekszobából, míg Zittával fogat mostunk. Mikor kicsi leányomat a fekhelye felé irányítottam, a szobába lépve láttam, hogy apuka ide-oda szökken a szőnyegen, mint egy jól bepálinkázott indián, közben Panni sorolja hogy "kívül rózsaszín, belül világoskék és van benne egy korona is". Először azt hittem, drágámat kissé megviselte a fektetés előtti herce és hurca, azért ugrándozik bakkecske módjára, de gyorsan felvilágosítottak ők ketten, hogy végre megértsem a játék lényegét, sőt rávettek, hogy én is bekapcsolódjak.
Ezek után mi ketten próbáltuk kitalálni, mire gondol Anna, és egymást megelőzve próbáltuk elfoglalni a kérdéses körmintát. Az egyik menet után - miközben egymás lábát tapostuk a nagy igyekezetben - elcsattant köztünk egy csók is, majd gyorsan szétrebbentünk és vártuk az új feladatot.
Viszont ekkor Zitti is bekapcsolódott a dolgokba: annyira tetszett neki a szájra puszink, hogy miután szétváltunk, odajött hozzánk a kis kezeslábasában és mindkettőnk karját megfogva terelgetett bennünket újra egymás karjaiba. Miután vettük az adást és újra csókot leheltünk egymás ajkára drágaegyetlenszerelmemmel, Zitácska nagy tapsikolással és nevetgéléssel nyugtázta, hogy megértettük az ő játékszabályait is:)
