Nagy volt ma a készülődés nálunk, ugyanis családunk egyik szemefénye holnap reggel utazik a Balatonra, ahol 5 napot és 4 éjszakát tölt el az ovi szervezésében Tücsök-táborban anya-apa-Zita nélkül, ÖNÁLLÓAN, néhány ovis társával és az óvónénik társaságában.
Éva néni nagyon forszírozta, hogy menjen Panni, mert egy ilyen ügyes nagylánynak ott a helye a nagycsoportosok között, de nem is kellett rábeszélni, magától mondta, hogy szeretne menni, amikor a kérdés egyáltalán felmerült. Akkor mi is egész könnyen rábólintottunk, de ahogy közeledik az indulás időpontja, egyre inkább elbizonytalanodom. No nem Anna miatt - mert ő teljes extázisban várja a nagy kalandot - inkább amiatt, hogy nem túl kicsi-e ő ehhez, tud-e majd vigyázni magára, rábízhatom-e egyik legféltettebb kincsemet az óvónőre...
Persze Annácska kusza gondolataimból semmit nem érzékelt, közösen szedegettük össze a kis holmijait, amit a gurulós bőröndbe bepakoltunk, elmagyaráztam neki, mit hová tettem. Együtt megcímeztük a képeslapokat, amelyeket majd az óvónéni fog konkrét üzenettel ellátni és postára adni, hogy a mamák-papák-rokonok (és nem utolsó sorban Zita!) értesüljön arról, hogyan is érzi magát a táborozó nagylányunk.
Zittikával felváltva cipelgették a kis hátizsákot - még a játszótérre is vinni kellett:) - amelybe estére már bepakoltuk a nagyon fontos kis játék-kacatokat, papírzsepit és holnap reggel belekerül a tízórai és az innivaló is.
Így készülődtünk délután, és persze alap dolgokat is megbeszéltünk a teljesség igénye nélkül:
- óvónéninek szót fogadni
- a csapattól soha nem elkóborolni
- csak a járdán közlekedni
- csapvizet nem, de amúgy sok folyadékot inni
- ételeket megkóstolni
- idegenekkel nem szóba állni
- vízbe csak óvónéni engedélyével menni, de max. combközépig érő vízbe! (bár amilyen csapnivaló idő volt a héten, szerintem csak pancsolómedence lesz, ha bejön a jó idő)
Lefekvéskor pedig már arról folyt a szó, ki mellett szeretne ülni a buszon s aztán már jött a téma, hogy milyen ebédet és édességet szeretne, mikor hazatér...
Még el sem utazott, de már alig várom, hogy újra itthon legyen. Hogy fogjuk mi kibírni ezt a hetet nélküle?!
Frissítés:
Ma reggel 7-kor elutazott, mosolyogva integetett a buszról, családunk maradó 3 tagja is mosolyogva integetett neki és anyukája minden önuralmát összeszedte, nehogy elbőgje magát. No nem szomorkodunk, vidámak vagyunk, de mindjárt előveszek egy centit és minden nap vágok egyet belőle, csak eltelik valahogy ez az 5 nap, na jó, csak 4 és fél:)
Frissítés 2:
Szinte minden nap beszéltem az óvónővel, minden a legnagyobb rendben. Sokat strandoltak, játszottak, jókedvű volt, alvással is minden OK volt délután is és este is. Ma nemsokára "buli" lesz a táborban => csoki, szotyi, ropi, táncikálás... Alig várjuk a holnapot!!!
