Úgy tűnik, kisebbik lányom sem tanul meg beszélni 2 éves kora előtt. Ahhoz képest, hogy 2  hónap híján 2 éves, alig van szókincse. Egyre-másra olvasom a babás blogokban hogy csicseregnek a cseperedő apróságok - megvallom, néha kicsit irigykedem is. 

Hogy miket mond Zittika? Azt hiszem a két kezemen meg tudom számolni az általa használt szavakat szófoszlányokat, amelyek szövegkörnyezettől függően nyerik el jelentésüket.

A leggyakoribb a "KE", amely jelenti az igen-t, a kés-t vagy a kell-t. 

A "PA" szintén jelentős tartalommal bír:legfőképp az elmaradhatalan kispárnáit jelenti, de lehet pelenka, Panni, patent de kissé másképp artikulálva cipő is.

Az "AÓ" az autó, az "ÓÓÓ" a villamos.

Az "ÁPPÁ"  a szappan.

A "KÓÓ" a kulcs-ot jelenti.

Az állatok nagyon érdeklik a kisasszonyt:

A "VOVO" a kutya, a "KIKI" a cica, a "HÁPÁ" a kacsa. A "KEE" a béka.

Pannit "PA"-nak vagy "PAPA"-nak hívja.

Egyébként a legelső szó, amit mondott asszem a "NEE" volt, amely nem-et jelent. Vajon van olyan kisgyerek, aki nem ezt tanulja meg először?:) Körülbelül második volt az "APA" szó, amelyet szinte kezdettől fogva tökéletesen ejt ki, Lányos_Apa legnagyobb örömére.

Zita az anyukáját nagyon sokáig "ÁNN"-nak hívta, kb 1 hete mondja rám, hogy "ANNYA". Mostanában  rengetegszer mondja, hogy "APA APA APA APA"  vagy "ANNYA ANNYA ANNYA" - úgy érzem nagyon örül annak, hogy a nevünkön szólít bennünket és sokszor mintha azt fejezné ki vele, hogy nagyon szeret minket, ezt egyébként a "HSZE" szóval is mondogatja. Viszont a "HSZE" szék jelnetéssel is bír az ő kis nyelvén.

Ja és ne feledkezzünk meg a "HÁMM" szóról sem, amelyet előszeretettel használ, ha enni kér, vagy épp élvezettel bekap egy falatot, de akkor is, ha épp a maci szájába dugdossa az enyhén összecsócsált kekszdarabot.

A legvégére pedig lejegyzem az egyik kedvencemet, ami nem kifejezetten beszéd, inkább jelbeszéd: amikor a cumit kéri, akkor mutogat a csöpp szájára és közben cuppog. Na olyankor meg tudnám zabálni...

Most pedig el is köszönünk: "PA-PA!"   "S-SZA!" :)