Szép lassan megszoktuk, hogy éjszakára Zita kitúrt bennünket a hálószobánkból. Írtam korábban arról, akármilyen csendben óvakodtunk be esténként lefeküdni a  szobánkba, Zita azonnal ébredt és ordított, úgyhogy egy idő után letettünk arról, hogy használjuk a jó kényelmes ágyunkat, s a család nyugalma érdekében inkább meghúzódtunk a nappalink kanapéján, amely nagy ugyan, de kényelmesnek a legkevésbé sem nevezhető.

No de, Zita már nagylány és egyébként is beköszöntött a hideg idő, s bennünket kissé aggódással töltött el, hogy a lakás érezhetően leghidegebb pontján található hálószobánkban éjszakánként Zittika levetkőzte hálózsákját és a gondosan ráteregetett takaróját (nem tudom miért, de úgy tűnik az én gyerekeimet irritálja a betakarás intézménye) úgyhogy elhatároztuk, összeköltöztetjük a gyerekeket, végül is a mostaninál kevesebbet úgysem alhatok:(

Panni A gyerekek szobája jóval melegebb, nem  három külső fal határolja és talán a gyerkőcök is megértek erre, nem úgy, mint a nyári hamvába holt kísérletünknél.

Ennyi bevezetés után elmondhatom, hogy az első együtt elalvás 2008.11.22-én különösebb nehézségek nélkül bekövetkezett. Igaz, utána Zita este még kb. 4-szer, éjszaka 2-szer ébredt, de Pannikát ez a legkevésbé sem zavarta az önfeledt szuszókálásban... Jó volt azt a pár órát a saját ágyunkban aludni egészen másnap reggel 3/4 6-ig:)

Annát reggel nagyon megdicsértük az ügyes viselkedéséért, mivel a júniusi próbálkozással ellentétben most csendben, nyugodtan fekve az ágyikójában megvárta, míg a húga meggyugszik s aztán ő is elalukált...

Ma este sajnos nagyon sírva, nehezen aludt el a kicsi lányunk, bizonyára túl fáradt volt... Remélem,  nem lesz nehéz éjszakánk...