Olyan tündéri kis dolgai vannak mostanában. Napról napra látjuk, hogy okosodik, egyre több mindent megért, bár még beszélni egyáltalán nem tud, elég jól értésünkre adja, mit AKAR.
- Ha azt mondjuk neki, "szeretgesd meg a babádat", akkor magához öleli, ringatja, közben édes kis nyöszörgő hangokat hallat, mintha vígasztalná.
- Ha valami kis plüss vacakkal játszik, fura artikulátlan hangokat ad ki magából - szerintem az állat hangját próbálja utánozni.
- Ha várat építünk fakockákból, akkor azzal szórakozik, hogy minél előbb ledöntse az egészet, aztán jól kinevet. Neki ez a játék, viszont Pannika nehezen viseli, ha nem hagyja befejezni a művét. Rendszerint azzal végződik az affér, hogy a lakás két legtávolabbi sarkába helyezzük el a két kölköt...
- Ha a "séta" szót kiejtem előtte, csapot-papot hagyva rohan totyog a cipőjéhez és próbálgatja a kis lábacskáit beledugni, közben mondogatja, hogy "hö... hö..." és néz rám nagy szemekkel. Ilyenkor egyszerűen meg tudnám zabálni.
- A bújócskáért meg van vadulva, egyszerűen nem tudja megunni. Múltkorában egy sajátos verziót játszottunk négyen, anyósom+Panni+Zita+én. Olyan kis drága volt Zittika, aki küldetésének tekintette, hogy a "hunyónak" mindenképpen megmutassa, hová bújt a "bújó". Hihetetlen nagyokat kacagtuk...
- Tisztába tevéskor az állólámpa kapcsolóját kapcsolgatja, rettenetesen élvezi, hogy fényt/sötétet varázsol.
- Remekül lehet vele "nem-de" játékot játszani. Azt figyeltem meg, ha valamire mondom neki, hogy nem szabad, egyből rávágja, hogy "ddde!". Úgyhogy a "nem-de" játék nálunk úgy néz ki, hogy mondogatom neki, hogy "Nem-nem!", mire ő (huncut kacagások közepette): "ddde!"Jó bonyolult játék:) viszont Zittika imádja.
- Az AKARásról egy másik bejegyzésben már írtam, az most is ugyanúgy működik...
- Ha nyűgös, akkor csak egy kis káoszt kell neki csinálnunk mondjuk egy játéktartó tartalmának szőnyegre öntésével és máris elérjük, hogy a gyerek teljesen megfeledkezve magáról órákig matasson a kacatok között. Persze az étellel kínálás is 100 %-ban hatásos:)
- Evéskor követeli magának a kanalat és lelkesen próbálkozik - a táplálék 90 %-a rendszerint a z arcán, a ruháján, a konyhakövön vagy az etetőasztalkáján landol - majd alakul ez: )
- Amikor Anna a szőnyegen fekve bemutatja tornázási tudományát, Zitinka azonnal utánozni próbálja, elfekszik a szőnyegen és emelgeti az apró lábacskáit és nagyon élvezi a tornaórát.
- Játszik a tükör előtt a tükörképével.
- Megmutatja a fejét, fülét, ha megkérjük.
És itt most abba is hagyom a felsorolást, hisz minden mozdulatát úgysem tudom leírni...
Imádom az egész kis lényét, az akaratosságát, ahogy szereti a nővérét, ahogy próbálja elmagyarázni értetlen szüleinek, hogy mit szeretne, ahogy csimpaszkodik belém vagy épp az apjába, amikor felvesszük és szuszog vagy cummog a cumijával, ahogy hízelkedni tud...
Még egy édes dolgát le kell, hogy írjam, olyan jól esett szombaton. Ugye Pannival zsúrban voltunk és amint meghallotta, hogy nyílik a zár és hazajöttünk, rohant hozzánk, egyből bújt oda hozzám, én pedig azonnal felvettem s még mielőtt agyonpuszilgattam volna, lenyomott nekem két nedves kis pusszancsot a gyönyörű kis szájával...
