Zitti puszija nagyon finom. Nemrég jöttem rá, hogy már tudja, de nem osztogatja úton-útfélen, csak ha olyan kedvében van. Pedig sokszor megkértem az elmúlt 3-4 napban, mióta tudom, hogy tudja. Amikor látja rajtam, hogy nagyon-nagyon szeretném, akkor nem ad a kis vacak, csak mosolyog huncut mód s "kínoz" engem.
Hogy milyen, amikor kegyes a lánykám?
Lassan az arcomhoz hajol, mosolyog, kuncog, várat kicsit a hatás kedvéért , odanyomja az édes kis nedves száját, aztán cuppant nekem egy jóízűt. Aztán kacagunk mindketten...
Túlzás nélkül mondhatom, hogy ezért a nyálas kis pusszancsért érdemes anyának lenni.
