A gyanúsan nagy csend a gyerekszobában ugyebár valami rosszalkodást jelent. Zitácskám is csendben-levéssel próbálta álcázni a huncutságot, de sikerült rajtakapnom, amint pont megmászta a kisszéket és éppen a rajzolós asztalka tetejére próbált felmászni.
Már fél térddel fent volt, amikor meghallotta a háta mögött, hogy jön minden jó buli elrontója - anya. A tilosban járó kislányom mozdulatlanná dermedt, nem nézett hátra, pedig tudta, hogy ott vagyok, de gondolta, ha azt játssza, hogy nem vesz észre, talán ott sem vagyok s akkor pedig lehet folytatni a mutatványt, ahogy ő meg is tette pár pillanattal később.
Mikor éppen diadalmasan fel akart volna állni a kisasztalon, rájött, hogy talán mégis túl magasan van s reménykedve nyávogni kezdett, mint a fán rekedt macska, hátha valaki segít rajta.
S ekkor jött-látott-mentett "Szuperanyu", így a bajbajutott kis kalandor most nem szerzett egy-két púpot a kobakjára, de talán megtanulta, hogy "oda" nem mászik fel többet.
