A mai napon Panni ismét bizonyította, mennyire nagyszerű testvére a kishúgának - persze úgy, hogy jóságát-rosszaságát is megtapasztalhatja Zitinka nap mint nap.

 

1. A mai reggel például úgy kezdődött, hogy ájult heverésemből Panni csörtetése ébresztett. Először engem, majd minden hangtalan csitítgatásom ellenére fél percen belül Mazsolkát is sikerült felkeltenie, hiszen végre reggel van! És negyed hétkor már hasunkra süt a nap! Zitácskának pedig csak jó, ha minél előbb elkezdheti a napi játékot a nagy tesóval, nemde? - Nos valahogy emigyen gondolkodhatott Pannikám, de én nem így láttam a helyzetet. Persze haragom megenyhült, miután Panni puszik kíséretében háromszor bocsánatot kért Zitától.

 

2. Miközben éppen Panni szokásos ebédjével bíbelődtem (gofri - amely minden másnap előfordul nálunk mostanában) felébredt Ziti is a délelőtti alvásából. Persze ekkor Panni lelkes konyhai segítségének is végeszakadt (pedig milyen nagy szükség lenne rá mindig!), azonnal Zitához kellett ugyanis rohannia. "Zita! Zita! Jövök máj!" Ezek után csak kuncogást hallottam a szobából és Panni időnként megjelent egy-egy darab újabb gofriért... Bekukkantottam hozzájuk és a következő látvány fogadott: Zita álldogál a kiságyban, boldogan vigyorog, egyik kezében egy darab tészta, a másikkal kapaszkodik, Panni pedig ott ül mellette a szülői ágyon, ő is lelkesen majszol, közben bohóckodik Zitinkának.

 

3. Gondosnak tűnő háziasszonyhoz méltóan megpróbálom eltüntetni a konyhából az őskáoszt, mely a mai főzési-sütési tevékenységem kapcsán keletkezett, közben fél füllel figyelek, mit hallok a gyerekszobából. Minden anyuka tudja, ha nagy a zaj, az a baj, ha nincs zaj, az is baj. Szerencsére semmi intézkednivalóm nem volt, viszont egyszer Pannikám hív kiáltva: "Anya, gyeje! Nézd, a Zita velem sétál!" S valóban, a nagylány fogja a kicsi két kis kezét és vezeti, Picur meg veszettül igyekszik lépést tartani a naggyal, jó móka, s közben mindketten kacagnak, én meg boldogan alélok ismét a látványtól...