Számunkra hihetetlen, de mégis igaz, Ziti 1 éves lett. Olyan gyorsan elrepült ez az év és a magatehetetlen, védtelen kicsi csöppségből mára egy vidám, örökmozgó, huncut kis tipegő vált.

 

Olyan távolinak tűnik, amikor 1 évvel ezelőtt egy kánikulai napon megérkezett közénk, olyan érzésem volt, ahogy elégedetten szuszogott mellettem az ágyban, mintha azt mondta volna: "Itt vagyok, mostmár én is idetartozom, tessék engem szeretni, nekem csak az a dolgom, hogy rendelkezésre álljak."... Emlékszem, Panni azonnal haza akart rohanni, amikor meglátta, mert megijedt a sírásától - akkor kicsit csalódott voltam... Aztán másnap minden megváltozott, addigra Pannika is elfogadta őt és azóta négyen szeretjük egymást határtalanul...

 

Ma reggel arra ébredtünk, hogy nagylányunk Halász Judit örökbecsű születésnapi slágerével, majd pedig az "Eresz alól fecskefia..." kezdetű dalocskával köszönti a húgát, aztán már csak a cuppogásokat hallotuk, sokat:)

 

Az agyonpuszizás után Anna beszaladt hozzánk és elújságolta, hogy ő köszöntötte fel először a testvérét. Ráhagytam... Ugyanis először én köszöntöttem fel... úgy éjjel fél 1-kor... aztán hajnal 4 körül...

 

Délelőtt Pannikával túrótortát készítettünk az ünnepeltnek. Igazán nagy segítségem volt a konyhában. Kevert-kavart, kóstolgatott, végül kijelentette, hogy szívesen segít majd elfújni a gyertyát, mert Zita még úgysem tudja...

 

Miközben a torta végleges formáját elnyerte, Panni legalább 5 csodás rajzot is készített a testvérének... 

 

Kora délután, alvásból ébredve megvolt a köszöntés is, Mazsolka nem nagyon értette, mi történik, de tetszett neki, az biztos...

 

Este Panni azt mondta: "Anya, olyan gyorsan elfogyott ez a nap!" Bizony eltelt és remélem lesz még sok-sok következő...

 

A többit képekben...

 

Pannika "buli" előtt: 
 

 
Torta:
 

 
Anna és Zita együtt:
 

 

 
Ünnepelt tortát fogyaszt:
 

 
Torta után, jóllakottan:)