A tegnapi napon miközben kicsi lányom nevetésében gyönyörködtem, észrevettem, hogy bizony ott van egy határozott kis csík az ínyében, és ahogy végigtapogatam az ujjammal, éreztem, hogy igen, valóban kibújt az első fogacskája. Ím, beigazolódott, hogy az utóbbi éjszakák nehézségeinek tényleg a fogzás volt az oka, ahogy gondoltuk...
Az is az utóbbi hét híreihez tartozik, hogy elkezdtük a gyümölcsök, zöldségek kóstolgatását. A védőnő javaslatára először a sütőtökkel indítottunk. Mondhatom, olyan fancsali arcot még nem láttam Zitinkán, mint amikor az ominózus zöldség levét próbáltam megízleltetni vele. Lelkesedése napok múlva sem változott - úgy érzem, nem a sütőtök lesz a kedvence.
Panni persze kóstoltatáskor végig ott lebzsel körülöttünk, és Zita arcát látva nevetve ajánlgatja, hogy ő majd megeteti. (Megmondtam neki, hogy akkor etetheti a húgát, ha majd ő is lelkesen falatozik a sütőtökből - amire valljuk meg, gyakorlatilag nincs esély.)
Sütőtök után az alma leve következett - az láthatólag nem váltott ki komolyabb ellenérzéseket a pici lányból, de a kiskanál használatát még gyakorolnunk kell:)
