... No nem lettem Zalatnay rajongó hirtelen - a jó öreg gyerekverses-mondókás könyvről van szó. Az utóbbi időben Anna egészen rákapott, minden nap többször hozza, hogy olvassunk belőle. "Anya, ezt énekejjük ej!"

Folyamatosan tapsztalom, hogy a gyermekben rengeteg eltitkolt tudás rejtezik (amit nyilván a bölcsődéből szerez), sokszor szembesülök azzal, hogy amint elkezdek egy versikét, már folytatja, holott korábban sosem hallottam tőle. (persze eddig is tudtam, hogy rengeteget tud, de ezek szerint még többet:)

Az egyik legnagyobb kedvencünk mostanában Weöres Sándortól a "Kocsi és vonat". Szerintem a vers jól utánozza a kocsi és vonat hangjait, nagyon jó a ritmusa, ezért szerette meg annyira Panka.

A legújabb vers, amelynek az első részét azóta már meg is tanulta, nem más, mint Petőfitől az "Arany Lacinak". Ezt körülbelül 20-szor olvastatta el velünk, és azóta kívülről fújja egészen addig, hogy "tajka jepke kis mese szájj be Jaci fejibe". Érdekes, hogy 1-1 vers mennyire megfogja a gyereket, a másikat meg végig sem hagyja olvasni. Nos, ezúton is köszönjük Petőfi és Weöres Sándornak, hogy műveit megalkotta.

Egy élmény hallgatni, ahogy Anna szaval, ügyelve az anyától-apától ellesett hangsúlyozásra is. Egyszer úgyis felveszem az Arany Lacit és közzé fogom tenni:)