- mondta Anna, miközben Fótra autókáztunk egy kis családlátogatás erejéig. (A címben szereplő szöveg egyébként azt akarja jelenteni, hogy Olaszország messzebb van, mint Fót;])

Dorka (3) és Tomika (4) igazán jó játszótársaknak bizonyultak, attól eltekintve, hogy Dorka véletlenül lefejelte Annát, aki emiatt élete első komolyabb orrvérzését szenvedte el.

Tomi a kedves vendéget látva, fiúkat megszégyenítő ügyességgel "vacsorakészítéshez" látott, valamint 3 személyre megterítette a törpeasztalt. Volt kérem szépen kis mélytányér, kis lapostányér, kiscsészék, kések, villák minden asztaltárs számára. Aztán odakerült az illatos, omlós műanyag halacska, zamatos műgyümölcsök és persze az elmaradhatatlan láthatatlan teát is felszolgálta a kiskancsóból. Édesek voltak, ahogy ott ültek 3-an, a mini székeken mint a nagyok.

Végül Dorka "tette tönkre" az ünnepélyes hangulatot azzal, hogy szépen egyesével magasra emelte a tányérokat, bögréket, majd elegáns mozdulattal a földre ejtette mindet, mindezt szó nélkül tette, közben bátyját bámulta és várta a hatást. (Anyukájuk szerint a tesóbosszantás gyakori a két gyerek között). Panni nem értette az egészet, csak annyit mondott Dorkának, hogy "ne dobájd je, én még éhesz vagyok"...

...Gyorsan elrepült a délután, de hazamenetel sem volt zökkenőmentes. Anna előre szaladt, kinyitotta a bejárati ajtót, amit aztán a huzat jól becsapott. A gyerek persze épp az ajtófél fába kapaszkodott, úgyhogy jól rávágta a huzat az ajtót a kis ujjaira. Szegénykémet alig tudtuk megvígasztalni, először meg is ijedtünk, nem törtek-e el az ujjcsontjai, de egy idő múlva szerencsére már tudta mozgatni őket... A gyógyulásban a tomi bácsitól kapott gyógy-gumicukor is sokat segített...