Sztrájk

Pannika beteg volt a múlt héten, sajnos megint egy mandulagyulladás. A doktornéni annak rendje-módja szerint felírta a gyógyszereket "kanalas" formában. Régebben ezekkel nem volt baj, valahogy beadagoltuk a gyerkőc szájába és kész. Manapság azonban annyira tudja, hogy nem fogja bevenni a gyógyszert, hogy egyszerűene nem tudunk vele mit kezdeni, csak a lelki terror maradt, például egyik este csak úgy értük el a célunkat, hogy addig nem volt esti mese, amíg le nem nyelte a fránya gyógyit. 1 órán keresztül keményen ellenállt, de a végén mégis a szülők nyerték a csatát...

Az ellenkezés gyakorlati megnyilvánulása úgy néz ki nála, hogy összeszorítja a száját úgy, hogy sem kiskanál, sem pedig az erre a célra kitalált kis fecskendő nem kerülhet be. Vagy ha mégis a szájába folyt egy kis gyógyszermennyiség, akkor pedig ezerrel elkezdi "kifújni" vagy kiköpni, tehát végül az egész adag az arcán és/vagy ruháján köt ki.

Lehet, hogy izé-szemét szülők vagyunk, de az észérvek sajnos nem győzik meg a kisasszonyt, pedig sokszor lelkesen ismételgeti utólag, hogy "csak bekapjuk a gyógyszejt, iszunk já, ész máj ej isz fejejtjük az egészet".

Pancsolás - avagy kemence=medence

Múlt héten beköszöntött a nyár - mi pedig beköszöntünk egy hétvégére a mohácsi mamáékhoz. Panni pedig - emlékezve a tavalyi kerti locs-pocsokra - előre kérte telefonon a papát, hogy "hozza je a padjásjój a kék kemencémet", mert ő kisasszonysága abban óhajt hűsölni a nagy kánikulában...

Hurrá!

Pannit felvették abba az oviba, ahová jelentkeztünk! Ez nagy eredemény, tekintve, hogy 4-szeres túljelentkezés volt és nem is a körzetbe tartozunk, ráadásul protekciónk sem volt egy szál sem. Tegnap megvolt az első szülői értkezelet, ahová Panni elkísért bennünket, ő játszással múlatta az időt, míg anyát oktatták a a tudnivalókról. Végül alkalmunk volt megismerkedni az óvónénikkel is: Ildikó "nagyszájú" óvónéni és Évi "szolíd" óvónéni fogja óvni, terelgetni csemeténket. Június elején pedig egy közös kirándulás alkalmával lehetőségünk lesz megismerkedni a többi csoporttárssal, szülőtárssal, választhatunk "jelet" és a tetejébe még a Kolompos együttes is szórakoztatni fog bennünket - őket Anna nagyon szereti! :)

Bal-jobb:)

Egyszer csak minden előzmény nélkül elkezdte megmutatni és felsorolni a testrészeit - avagy megint csak tanult valami újat a bölcsiben:

"Ez a baj jábam, ez a baj szemem, ez a baj kezem, ez a baj füjem. Ez a jobb jábam, ez a jobb füjem, ez a jobb kezem, az a jobb szemem... ez a hájom jábam."

Ez meg olyan aranyos

"Apa, ha nagy jeszek én isz szejetnék pocizni!" (poci=foci)

Szeretnék

Biztos én vagyok a fent említett izé-szülő, de nem szeretem, amikor Anna "akar". Többször elmagyaráztam neki, hogy ha valamit el szeretne érni, akkor ne azt mondja, hogy "akajom", hanem azt, hogy "szejetném". Úgy látszik, megragadt a lecke, mert egyik nap, amikor együtt utaztunk, egyszercsak előállt a témával: "Ugye, anya az akajom nem működik, hanem a szejetném. Az a vajázsszó, ugye? Ha nézni akajom a Kiszvakondot, csak szójok, hogy szejetném ész te bekapcsojod nekem, ugye?"... Úgy látszik, nem hiába magyaráztam neki, megértette a kis okos-drága...