Anna tegnap délután "felhívott" (apja segítségével), mert egy fontos dolgott kellett elújságolnia sürgősen... Tehát csörög a telefonom, a kijelzőn "Laci". Gyorsan felveszem, majd kissé meglepődök, amikor a cérnavékony hangocskát hallom meg férjem mély orgánuma helyett:
- Szija anyaa!
- Szia kicsim, mi újság?
- Anya, hoj vagy, máj nagyon vájjak (=várlak)!
- Edit nénihez ugrottam be, de sietek, jó?
... Kis pusmogás a háttérben, apa bíztatja Pannit, mondja el, miért is hívott...
- Anya, képzejd, a nagyokkaj ajuttam! Ekkoja ágyba!
- Nahát, tényleg?
- Igen, ész mesze is vojt.
- Milyen mesét meséltek nektek?
- Vajasz meszét... Kuncogás... Kukojicás meszét... Megint kacagás... Ez Anna szerint nagyon vicces volt:)
Nos egész pontosan az történt, hogy Pannit megkérdezték az ovi-bölcsiben, hogy szeretne-e a nagyok közt aludni délután, hisz már igazán nagylány... A "nagylányos dolgok" nagyon tudják motiválni, sokszor hangoztatja, hogy ő már NAGY és nem kicsi...
