Minden nap megkérdezzük Annát, mit ebédelt, uzsonnázott a bölcsődében (3 éves!:) az óvodában. Így képbe kerülve már tudjuk, mennyire kell "erőltetni" a vacsorát. A tegnapi válasza szerint "kumpji jevesz ész bójsó főzejék" szerepelt az étlapon. Panni még annyival kiegészítette a mondandóját, hogy "nem ettem meg a jeveszt meg a főzejéket".
Ismét lenyomtam a szokásos szöveget a zsebtündérnek, hogy "Anya és apa nagyon szomorú, ha nem eszel az oviban. Tudod, hogy a leves és a főzelék nagyon finom és egészséges, nagyon büszkék lennénk rád, ha legközelebb megennéd."
Pannikám nézett rám figyelmesen a nagy okos szemével és "megnyugtatott": "Anya, nem kejj szomojú jenni, jó? Majd jekközejebb megeszem, jó? Ha adok két cuppanósz puszit, akkoj máj nem jeszej szomojú?" - és már csücsörítette is a kis száját és megkaptam a beígért kis nedves puszikat... Majdnem elsírtam magam a meghatottságtól...
