Nos gondolom, senki nem hiszi, hogy létezik olyan gyermek, akinek minden tette, szövege csupa jóság, csupa tökéletesség - ilyen gyerek nincs, úgyhogy ideje, hogy Pankát kicsit a másik oldalról is láttassam.
Íme a ma esti "rosszaságunk" - most haragudjak, vagy ne?:
A bölcsiben sokat tanulhat az apróság, jót is, rosszat is. Anna most épp abban a korszakában van, amikor azon igyekszik, hogy kis társaitól ellesse, hogyan lehet bosszantani a felnőtteket, ösztönösen érzi mi az, ami nekünk nem tetszik, és folyamatosan próbálgatja a türlemünket.
Ma estére a "kedvencem" Csabikától tanult "te hülye vagy" szókapcsolatot ismételgette nekem, várta a hatást, majd amikor látta rosszalló tekintetemet, és meghallotta, hogy nem maradok esti mesét mondani, ezeket mondta:
"Csak vicbőj montam, anya. Bocsánat. Bocsánat. Majadj itt meséjni, jó?" Aztán engesztelésképpen még nézett rám a nagy ártatlan szemeivel és megpuszilgatta a karomat... A számító kis jószág...
