Vasárnap kis családunk könnyű sétát tett a belvárosban, megnéztük a Duna-partot, integettünk a 2-es villamosoknak, felsoroltuk mit látunk a nagy folyó túloldalán: "A Hajászbásztyát, a Gejjéj hegyet a Budai Vájt, ami hatajmas épüjet" és nem utolsó sorban "nagy szobjot".

A nagy sétában bizony megéhezett a kisasszony, és közölte kívánságát: kürtős kalácsot szeretne enni - semmi mást. Lacival vakartuk a fejünket, hol találunk legközelebb kalácsot - amíg karácsonyi vásár volt, ez nem volt gond, hemzsegtek a kürtős kalács-készítő kisiparosok, elég volt az illat után elindulni, de most tanácstalanul álldogáltunk a Vörösmarty tér közepén...

Panni próbált nekünk segíteni: "Én mútkoj játtam küjtősz kajácsoszt ott a szajkon." -Hol? - "Hát ott nagy épüjetbe."...

Minden igyekezetünk ellenére kalács nélkül tértünk haza - pedig tényleg sok helyen megnéztük, hátha... Anna pedig csalódottságában belealudt a keresgélésbe...

Otthon aztán az interneten próbáltunk közelebb jutni a megoldáshoz - egy fórumon volt is néhány hasznos tipp, úgyhogy az önzetlen apa utánajárt - és igaz, hogy nem frissensült, illatos, meleg, hanem kissé szikkadt kürtős kaláccsal tért haza, mégis nagy örömet okozott az álmából ébredő kislányunknak...

Aki ismer igazi jó kürtős kalácsos helyet, kérjük írja meg, mert ha Annánknak kürtős kalács kell, akkor hiába ajánlgatunk mást, nem tudjuk rábeszélni, a legközelebbi karácsonyi vásárig meg mégsem várathatjuk, nemigaz?... "Nem, anya nem kejj szüjtkumpji/szüti/fánk/ (az általunk feldobott egyéb lehetőségek), én inkább ké-jek küjtősz kajácsot, jó? Ké-jek szépen!"