"Nagyon síjtam anya tennap, mert ejmentéj a szinházba... ész húzgájta a széket a Pétej bácsi, akkoj nagyon féjtem." - Ez egy kis szemrehányás akart lenni a lányka részéről, mert ezévben harmadszor merészeltünk egy esti programot szervezni magunknak Lacival. Mama elmondása szerint azért nem szenvedett olyan nagyon a kis Panni, de tényleg megijedt, amikor a fenti szomszéd hangosan tologatta a széket a lakásában...
"Anya, én jó kisjány vojtam ész a Mikujász bácsi hoz nekem megjepit, ugye? Mi jesz a megjepi? Bisztosz, hogy csokiii!... Én féjek a nagy szakájjátój!" - ehhez ugye nem kell külön magyarázat?
"Anya, amikoj én kicsi vojtam, feküttem a jács-ágyba ész anya meg apa fekütt mejjettem a föjdön?" - Bizony-bizony, amikor egész pici volt az Anna és sírt éjszakánként, sokszor előfordult, hogy mellette aludt valamelyikünk egy paplanon...
"Anya, ké-jek patogatottkukojicát! Ott van a kazán mejjett a pojcon, én játtam!" Ezután felmászik a kanapéra és lelkes ugrálásba kezd: "Hajjá patogatott-kukojica! Hajjá!" - Mivel a lelőhelyet is ismeri a Panni, lehetetlenség eltitkolni előle a pattogatni való kukorica létezését, a "hajrázás" pedig bizonyára szükséges ahhoz, hogy a csemege mielőbb elkészüljön a mikróban...
"Amikoj a Vaszkoj ejcsvajgott, odament a Dunához ész szomojú jett ész ejment neki a jóétvágya, ugye anya?" - Aki esetleg nem ismeri Vackor történetét: Vackor egyszer iskola helyett csavarogni ment és valahogy a Dunához keveredett, és tízóraizás közben olyan lelkiismeret-furdalása támadt, hogy elment az étvágya is...
