A délutáni altatás nekünk kemény dió. A bölcsiben semmi gond, a Törpi simán elalszik a többi kisgyerekkel együtt, ha otthon fektetem le, akkor tuti hogy egy órát minimum rá kell szánni... Van egy "csalás" amit az utóbbi időben rendszeresen elkövetünk, mégpedig az, hogy úgy időzítjük a napi programunkat, hogy egy koradélutáni autózás legyen benne mindenképp - és akkor, ha elég óvatosak vagyunk - az álomba merült kislányunkat fel tudjuk vinni a szobájába...
A mai napon ez a módszer kudarcot vallott, hiába autóztuk körbe háromszor Rákospalotát, Panni figyelme nem lankadt, sőt olyannyira érdeklődő volt, hogy még a "bösit" (=bölcsit) is kiszúrta... úgyhogy nehéz délután elé néztem...
Elsőként megkérdeztem Annát, álmos-e, menjünk-e aludni. Persze a válasz egyértelmű nem volt, úgyhogy nekikezdtünk főzőcskézni. Pannit nagyon izgatta a dolog, egyfolytában körülöttem sertepertélt, a húsvágó deszkámat mindenképp meg akarta szerezni... Aztán joghurtot kért "Jotot iszi! Jotot!". Mivel épp a hús előkészítésével voltam elfoglalva, félrefordultam kezet mosni... Panni pedig lankadó figyelmemet kishasználva egy laza mozdulattal lesöpörte az asztalról a neki feltálalt tojásos nokedlit (amiből persze egy falatot sem evett ebédre). Hmmm, "kicsit sem voltam mérges"! Vasárnap délután csúszós nokedliket szedegetni a földről - hááát, nem a legkedvesebb szórakozásom. Ezek után Panka megkapta a joghurtját, haladt a főzőcske, és egy idő után Panni megszólalt: "Aja, fáj a szeme!" (=álmos). No végre - gondoltam magamban, akkor mehetünk aludni...
A szobában meséltem a "pokos"-ról (pókocska), és úgy tűnt, simán megy minden, de egyszercsak felélénült megint és kérte, hogy menjünk át a másik szobába "aja, mási szoba meni!"... Ott is eltöltöttünk egy kis időt, aztán sürgősen be kellett hozni a ruhaszárítóról egy badit és egy kis pólót. Majd hirtelen "szükségünk lett" a kispárnánkra is... hoztam is azonnal, Emilkével együtt, hátha vele jobban megy az elalvás... Igenám, de Emilkével közben kis baleset történt... "Piszi, kaki. Positöjő kéj a Panni." Emilkét "tisztába tettük", utána viszont "Ösit" és "Kasát" (Öcsi manót és Kacsát) hiányolta az ágyból... A legkészségesebb ábrázatomat elővéve áthoztam a kért hálótársakat is...Panni, Öcsi, Emilke és Kacsa végre betakarva, párnák közt feküdt az ágyamban és végre tényleg úgy tűnt, lesz alvás... De mégsem - most meg vissza kellett mennünk Anna szobájába, úgyhogy a Manókat és a Szárnyast a hónom alá csapva átköltöztettem az egész kompániát a másik szobába, a kiindulópontra... Elhelyezkedtünk és Panni megnézte, mindenki jól be van-e takarva, befordult a fal felé és... máris elszenderült... Ugye, milyen "könnyen" ment?
