Ma reggel ismét meg kellett vitatnunk a tegnapi vendégség dolgait. Az egész azzal kezdődött, hogy Panni csokit kért:
"- Aja! Cso-i Pa-ii." Mivel rendesen reggelizett, nem zárkóztam el a kéréstől és kommentáltam is egy kicsit:
- Mivel ügyesen reggeliztél, kapsz egy kis csokit. Tudod, Judit hozta neked tegnap, amikor itt volt a családjával.
"-Jui. Köj... Cso-i." (= Judit. Könyvet is hozott. És csokit is.) Odahoztam neki a kis Kinder csokit, mire ő: "- Pa-ii!... Hamm!" (= Panni bontja ki!... Hamm!)... Nagy boldogsággal elfogyasztotta az édességet, és a nassolás befejeztével mutatta a kis kezét, hogy töröljem meg.
"- Másii! Száj!... Cso-i!" (=Másik kezemet is! A számat is... Még kérek csokit!)
- Nem, Pannika, nincs több, majd holnap reggel megint kapsz, ha jó leszel.
"- Jo!" - és ennyiben maradtunk.
