Mi történt velünk az elmúlt héten? Nos, ment minden a maga útján. Anna bölcsizett, Bölcsőde szerint állítólag megevett egy nyers répát (9 órai után mindig kapnak gyümölcsöt vagy zöldségfélét). Ha ez valóban megtörtént, a világnak új csodája lett!... Hál'Istennek, egész jó idő volt a héten, úgyhogy bölcsi után minden nap "japázni" (=japa=lapát) kellett az udvaron a kis homokozóban. Homokozást Panna a végkimerülésig képes lenne játszani. Játék közben állandóan szomszédolunk - a legeslegelső bejegyzésben említett Bendegúzzal. Anyát vagy apát kezénél fogva odahúzzuk Bendéék erkélyajtajához - közben mondogatjuk anyáéknak, hogy "Bezsii Bezsii" (=Bende), hátha megpillanthatjuk a kisfiút. Ha pedig már ott van, akkor kissé szégyellősen elbújunk anya lába mögé, de azért titokban kiváncsian kukucskálunk, mi történik...
Szerda délután tájékoztatták Lacit a bölcsiben, hogy Anna valahogy nem az igazi, nem aludt, nem evett és rosszkedvű volt, ami tőle meglehetősen szokatlan... Éjszakára be is lázasodott és köhögni kezdett... úgyhogy másnap irány a doktornéni, aki Anna torkát megvizsgálva csak ennyit mondott: "Elég csúnya." :(( Ezek után azon tanakodott a dokinéni, milyen gyógyszert írjon Annának, amelyet talán hajlandó lesz bevenni - tudjuk, gyógyszer terén is válogatós a kisasszony - egy párat már kilőttünk az elmúlt hónapokban, és a mentolos és túl babafogkrémízű sem jöhet szóba és olyan sem, amit túl gyakran kell bevenni... hát ezt a mostani gyógyszert sem válogatjuk be a kedvencek közé, az biztos...
...Szóval az elmúlt napokat együtt töltöttük Annával - nagyik és megbízható bébiszitterek híján szabit vettem ki, hogy vigyázhassak rá. Még szerencse, hogy egy határidős munkámat épp befejeztem szerdán. Apropó, bébiszitter. Ott volt a múlt hét, amikor mindkettőnknek elhúzódott a munkaidőnk bizonyos okokból és nagyon jól jött volna egy pótmami. Aztán meg szinházjegyárus is járt nálunk a cégnél és csak áhítoztam egy-két előadás után, de nem mertem jegyet venni, mert Annára akkor ki vigyáz? Azt hiszem komolyan el kell gondolkodnunk a bébicsősz-kérdésen, hisz óhatatlan, néha előfordulhat, hogy egyikünk sem tud időben Annáért menni, vagy esetleg nagyon-nagyon szeretnénk elmenni egy színházba. Vagy erről már végképp le kell mondanom? Nem tudom, mások hogy oldják meg - az biztos, hogy egy vadidegenre nem bíznám a lányomat, de az is biztos, hogy a kábeltévé által nyújtott "kultúrális programok" nem elégítik ki az igényeimet - valahogy nem dob fel, hogy főműsoridőben a Gagyimami, Csajok a csúcson III. és társai láthatók, egy valamirevaló film minimum este 11-kor kezdődik. Na most ha azt végig nézem, akkor hogy tápászkodom fel reggel fél hatkor, mikor Panni megjelenik a hálószobában? Egyébként vajon miért gondolják a műsorszerkesztők, hogy az átlagmagyar másra sem vágyik, minthogy Győőőzikét és az ő családját bámulja minden héten? No, hol is tartottam? Szóval bébiszitter kell, de hogyan fogjak hozzá? Ez itt a nagy kérdés...
Egyébként - csak hogy csapongjak megint egy kicsit - Annához visszatérve: valamelyik nap meghódítottuk azt a jászóteret, amelyről írtam úgy november táján. Jól ki van találva: az egész egy nagy erődítmény, és csak a nagyobb gyerekek tudnak rá felmászni maguktól, csak az a szépséghiba az egészben, hogy van egy olyan csúszda is a "komplexumban", amit elvileg már Panka is használhatna, ha fel tudna mászni. De nem tud. Viszont annyira csúszni akart "Me-me! Csusz!", hogy "feltettem" az egyik feljárónál és próbáltam verbálisan terelgetni, hogy a közelben lévő kis csúszdán csússzon le. Hát erre mit csinál a szentem? Ahogy elengedte a kezem, egyből megiramodott a várban a nagy-kanyargós csúszda felé... én meg aggodalmaskodva utána, közben szólongatom, hogy ne arra menjen, hanem erre. Anna rám sem hederített, csak ment tovább az általa kipécézett úton a veszélyes nagy-kanyargós felé... Amint odaért, azért megtorpant egy kicsit - "Piszit" - ahogy ő mondja, de azért csak rászánta magát, míg öt gyerek kikerülte, és lecsúszott. Az biztos, hogy nem ez volt élete legügyesebb csúszása, de a gravitáció határozottan segített és bár megszeppent egy kicsit, kalandvágyát jelzi, hogy azonnal ismételni akarta a műsorszámot. Én viszont már valahogy nem vágytam több felesleges vérnyomás-emelő produkcióra, úgyhogy maradt a kis csúszdára odaültetés - és a gyerek részéről a "piszit" kisebb lelkesedés...
Ma pedig találtunk egy Panninak való játszóteret, ahol minden játék szinte neki van kitalálva... Ezen a játszótéren magát jól érző gyerek fényképe mellékelve.
