Ma este is öltözködés volt, hiába, nőci a lányka. Elvonult a szobájába és a következő - kis túlzással - tőmondatokat hallottam:
"Búj-búj!... Eszt... Jaj. Jaj. Maszi.... Búj beje.... Neee! Neee! Aja!... Eszt! Ot!" (=Belebújok! Ezt /a karomat/. Jaj. Jaj. A másikat is belebújtatom. Nem sikerül! Anya, ezt ott /add rám/!)... Kicsit még leskelődtem-hallgatóztam - természetesen közben önző módon olvadoztam a látványtól és a hallottaktól, aztán megkérdeztem, segítsek-e. Válasz:
"Sze!" (=Segíts!) Ráadom a kis ruhát, közben Panni osztja az utasításokat: "Ebe búj... Maszi... Bo!" (=Ebbe bújok, másik /kezemet/ is. Gombold be!) Ezek után megdícsértem, milyen csinos lett. Anna válaszra sem méltatva a méltatást megint kiadta a feladatot: "Je!... Bo!" (=Vegyük le! Gombold ki!)... és már jöhetett is a következő kis ruhácska...
