Zsebtündérek

Estére Panni kicsit nyűgössé vált, ma kicsit korábban "aludta meg" az adagját. Nyafogva (ilyen is van néha) mászkált fel alá a nappaliban és a konyhában, látszott, hogy nem találja a helyét. Próbáltuk feldobni egy-két játékötelettel, de nem voltunk nyerők (a ma esti esedékes bútorösszeszerelésen már túlvoltunk:).  Annát nem érdekelték az általunk felajánlott játékok, így tovább folytatódott a nyafi, majd egyszercsak leparkolt a fiókos konyhaszekrényél és elkezdett rámolni. Gondoltam magamban, nem baj, legalább a pakolgatás leköti, úgyis megyünk lassan fürödni, aztán irány az ágyikó. Miközben Panni rámolászott, előkészültem a vacsorához, néha fél szemmel Annára is odapillantva. Előkerült a fiókból két kötény és pár darab kis műanyag pohara, ezekkel bíbelődött. Tettem-vettem, majd ismét Annát néztem, mi újság. - Látom, minden rendben. Hopp! De hová tette a poharait? Körbe nézek a konyhában, nincsenek sehol. Hová pakolt ez a lány? Pillogok tovább, hát látom, hogy a szemetesből kikandikál az egyik kis  zöld pohár... Persze a vödörbe került a másik is (párosan szép az élet). No, akkor hát mit tehetnék, kis mormogás és dorgálás közepette kiguberálom az "álszemetet" - Panni pedig nagy nevetések közepette ugrál a kuka (kkk-kkka) körül, szemmel láthatóan odavan magától, milyen jó mókát talált ki a maga- és a mi szórakoztatásunkra...