Hát eljött ez a nap ismét, és megint teljesen más, mint tavaly volt, pedig már tavaly is teljesen más volt, mint tavaly-tavaly… na jó, ezt ne ragozzuk, mert belebonyolódunk egészen…
A töltött káposzta és Panni fasírozottja még a délelőtt elkészült, csakhogy a kora délutánt egészében a karácsonyi készülődésre és egymás megajándékozására szánhassuk… Legnagyobb meglepődésünkre Anna a fenyőfa szobába-költöztetését a legnagyobb természetességgel fogadta, mint ahogy azon sem lepődött meg a legkisebb mértékben sem, hogy a szép zöld növény lassan teljesen átalakul és díszes karácsonyfává válik… Lacival csak néztünk, hisz lányunk úgy segédkezett a díszek adogatásával, mintha ez az esemény egy állandó napi teendő volna… Később azonban előbújt a Panniban lakozó kíváncsi tündérke: többször megállt a fa előtt, oldalra hajtotta a kis fejét, bekukucskált az ágak alá, gyönyörködött az apró fényforrásokban és miközben rámutatott az ujjacskáival, többször nevén is nevezte („bá”!) az egyik kis fadíszt, mely egy Mikulás-figurát ábrázolt… A csillagszóró viszont sajnos nem aratott sikert Panna köreiben…
Az utolsó ajándékok becsomagolása után – mely Panni jelenléte miatt igen nehézkes hadműveletté vált az olló és a cellux megkaparintása, a csomagoló papír saját műalkotásokkal való kidekorálása és egyéb Anna által végrehajtott kis csínytevések miatt - végre eljött az ajándékozás pillanata is… Anna egyből lecsapott az én bőrtáska-ajándékomra, a sajátjával csak akkor kezdett foglalkozni, mikor kiötlötte, hogy a táskámban lévő kis cipzáras zsebekbe kiválóan lehet az általa kapott építőkockákat beletömködni… Egyébként is az a táska pont az ő kis karjára való – ezt többször is bemutatta, miközben boldogan szaladgált fel-alá…
Mondanom sem kell, a délutáni alvás valahogy nem volt kívánatos tevékenység ezen a szép napon…
