Panni az utóbbi időben annyira szeret "rajzolni", hogy csuda. Eddig úgy oldottuk meg, hogy vagy az etetőszékében ülve, vagy a mi íróasztalunkhoz ülve alkothatott. Az etetőszék kis asztala túl "kis" volt, a mi íróasztalunk a székhez képest túl magas volt, alig érte fel a gyermek, bár ettől függetlenül rettenetesen élvezte, hogy firkálhatott. Anya-apa átérezte a problémát, úgyhogy elhatároztuk, hogy méretéhez illő kis asztalt és széket veszünk neki (az Örs vezér téri kedvenc bútoráruházunkban).
A nevezett bútort hosszas sorbanállás után sikerült magunkévá tenni, úgyhogy az esti program ezzel meg is lett szervezve (merthogy a bútort szerelni kell). Panni már a doboz látványától feldobódott, és amikor előkerültek az asztallábak, háttámlák és egyéb kis csavarok, teljesen odavolt. Laci elkezdte összeállítani a kis bútorokat, Panni pedig segített neki: adogatta a csavarokat, ő maga is próbálkozott a "lyukba helyezéssel", majd hosszas erőfeszítések után az imbuszkulcsot is sikerült a csavarfejbe passzítania és ki-be csavargatnia a csavarokat. Végül a sok "segítség" ellenére is elkészült a kis asztalka és a két kisszék és Panni baba boldog elégedettséggel próbálgatta, hogy esik az ülés a székeken - hol egyiken, hol másikon. Lassan előkerült a rajzlap és a rajzeszközök is és elkezdődött az alkotó munka. Kis várakozás után elkészült az első illusztráció: az asztal lapjának zöld és fekete filccel való kidekorálása.
Az asztalka tehát betölti funkcióját: remekül lehet rajta/rá rajzolni!
