Előszöris: tegnap Panni már délután sem volt hajlandó aludni. A mama kikészült idegileg. A papa tartotta a frontot. Néha úgy tűnt, hogy lesz alvás, de végül nem lett. Mamáék szerint Panna átver minket a sírás-cécóval: mutatja a papának, hogy aludjanak anyáék ágyában. Lefekszenek, kicsi és nagy egymás mellé. A gyerek pillog, lelessul, majd egy váratlan mozdulattal felpattan, odafut a tükörhöz és belekacag. Mama is próbálkozik: kiságy, mese. Eredmény: keserves, szívettépő zokogás. Mi lehet a baj? Kiveszik, ki a nappaliba. Gyerek mosolyog, mutogat, bekapcsolja a zenét, jól érzi magát. Altatás reménytelen, úgyhogy játszás van egész délután. (Hál'Istennek, most nyoma sem volt a pár napja produkált rettegésnek.) Következtetés: a gyerek rafinált és eléri, amit akar.
Este: Panna már nagyon fáradt (azért csak kimaradt egy jó kis alvás), de pörög, játszik, mutogat, "beszélget". Anya-apa kitalálja, hogy átrendezi a szobáját. Tettünk osztatlan sikert arat. Hét órára azért már látszik, hogy a fürdést előre kell hozni. Jó sok hab a vízbe, gyerek boldogan pancsol, öntögeti a vizet és láss csodát, annyira belefeledkezik a játékba, hogy fél percre ismét beleül a kádba (tudjátok 2 hete sikerült úgy megijednie a nagykádban, hogy azóta nem ül bele). Anya-apa jelentőségteljesen összenéz és mosolyog a nem létező bajsza alatt. Ez egy halvány kis reménysugár, talán változnak a dolgok!
Fürdés kész, altatás. Először apa próbálkozik. Meseolvasás, beszélgetés hozzá. Anna nem értékel, nyekereg. Apa ki. Panni kicsit rákapcsol, de mintha nem olyan hévvel bőgne, mint tegnap este. 5 perc után csak bemegyek. Kakiszag. Tisztábatevés, majd visszafektetés. Panni tiltakozik. Anya eltökélt és kitartó, beszél hozzá: "Tedd le kis buksid a párnára. Úgy mint a kis katicabogár, mint a kis züm-züm méhecske. " (József Attila Altató c. szépen illusztrált mesekönyve a kedvence, onnan a katica és a méhecske). Gyermek lassan megnyugszik, csukogatja a kis szemét, mostmár ő is aludni akar... és szépen elalszik...
Éjszaka csak egy ébredés volt, de ahogy bementem hozzá, már vissza is aludt, mint a régi szép időkben...
