Szombat este vendégek jöttek hozzánk - Kriszti és Jani. Anna baba nem sokkal az érkezésük után ébredt. Először a szokásos bizalmatlansággal méregette Krisztikét, de nem kellett sok időnek eltelnie, barátnőnk levette a lábáról Pannit - nem a személyiségével, hanem a nagy halom sütivel, ami a közelben lévő cukrászdából származott és amelyet elsősorban a szülők ízlelőbimbóinak ingerlésére szántak a kedves vendégek. Anna nam tágított - az uzsonnáját a továbbiakban figyelemre sem méltatva teljes erejével arra koncentrált, hogy az asztalon lévő sütiket valahogy magához húzza és minimum beletenyereljen. A továbbiakban felesleges volt minden továbi próbálkozás a részemről, hogy legalább még egy-két falat "normális" ennivalót imádkozzak bele a gyerekbe - felváltva mutogatott a süteményekre és a szájára - szavak nélkül is tökéletesen kifejezve óhajtását. A sütik közül persze a leggejlebb mignont választotta a kis ínyenc - apja lánya (és anyja lánya is) - a vérében van az édességfüggőség. A mignont a kis ujjaival először kifurkálta, majd a legnagyobb elégedettséggel kisvillával apró darabkákat gyömöszölt a szájába. Azonnal megállapítottam magamban: soha nem nyitotta ekkorára a száját a kisasszony, amikor "rendes" ételről volt szó.
A vendégekkel ezek után természetesen barátságos hangnemben társalgott, játszott, incselkedett Annácska. Nagyobb sikert arattak, mint a múltkor, amikor zsírkrétát hoztak - szerintem most jól megjegyezte az arcukat és ha legközelebb sütemény nélkül jönnek hozzánk, biztos nem hagyja szó nélkül.
