Zsebtündérek

Zita már korán reggel hercegnőnek beöltözve bukkant elő a szobájából: csillog rajta a sok rózsaszín flitter, kopog a "csinicipő". Odajön hozzám, mint egy kis macska, s azt mondja: "Anya, már csak egy kis smink és púder hiányzik rólam!"

Mit mondhatnék?... Nőci...

Z. ma bevitte egyik kedvenc mesekönyvét az oviba. Délután meséli nekem, hogy az egyik óvónéni az ő könyvéből olvasta a mesét az ebéd utáni alváshoz, külön megemlítve az ő nevét. Kérdeztem tőle: És?... Büszke voltál magadra?
A lányom válasza: Hát persze! Tetőtől talpig! :)

Az ötévesem szerint (mindez két percen belül, játék közben):
Szerelem: "amikor két ember egymás szájára akar mindig puszit adni"
Börtön: "egy szoba, ahová örökre bezárják, vannak ott patkányok és igazi élő egerek"

Úgy gondolom, a sminkelős kellékek iránti vonzalom gyárilag programozva van a leánygyermekekbe. Ez egy axióma. :)

Z.: Nekem úgy érzi a szívem, hogy téged szeretlek a legjobban, anya!

Z. nézi az Óz a nagy varázsló klasszikust. Kérdezem, fél-e a gonosz Nyugati Boszorkánytól.
Erre ő: Dehogy! Egy kézzel lefejelem! :))

Milyen finom is lehet karácsonyi ebédként az "üres tészta"! Aki ismeri A. lányomat, tudja, miről beszélek...

Én: Zita, mi volt az uzsi az óvodában?
Z: Tojáskrémes kenyér!
Én: Óó, az biztos finom volt!
Z: Dehogy! Ha annyira szereted, járjál te az óvodába!